Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)

Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)

János, majd pedig 1676-ban már özvegye birtokában volt, Zentával együtt. Evlia Cselebi Martonost „építője nevéről elnevezett régi hely"-nek említette, de ebben tévedett, mert a falu nevét temploma védőszentjétől nyerte. Az a tény, hogy Evlia Martonost „régi hely"-ként említi, arra utal, hogy régi épületét, nyilván a falu templomát, a monostort s az azzal kapcsolatos templomot tornyával látta. Itt a „kicsiny vár" a Tisza partján állott, ahol abban az időben csupán 15 katona adta a helyőrséget. A vár melletti külvárosban 150 „nádtetejű magyar ház" és a falu temploma szerepel leírásában. Eszerint tehát a falu temploma nem alkotta a vár részét. Ezt hitelesíti az a tény is, hogy 1649. október 11-én a martonosi Szent Mártonnak szentelt templomban 245 embert megbénnált. Ez a rendkívül becses adat összevetve Vass Előd azon tájékoztatásával, mely szerint Martonoson a törököknek templomerődje volt, arra látszik utalni, hogy a középkorból fennmaradt kolostort és az azzal kapcsolatos templomot építették ki a hódítók erődítménnyé. A felszabadító hadjáratnak déli irányban való előretörése során a martonosi vár helyőrsége, odahagyva a gondjaira bízott erődítményt, Szeged felé vonult 2 nagy és 5 kis ágyújával („Stuck"), valamelyes lőporkészletével és ágyúgolyóival. Ugyancsak Milutinovicstól tudjuk a martonosi „Schloss"-ró\ szóló tanúságtételéből, hogy később azt újból és újból lerombolták („destruirt"), és különösen 1697-ben felégették. Ez viszont arra utal, hogy nyilván csak a palánkot emésztették fel tűzzel, mivel 1697. és 1700. között Martonosról az építőkövet raktár építésére kivált Kis-Kanizsára (Magyarkanizsára) elszállították - amint azt Milutinovics vallotta. Ezt a kőanyagot nyilván a templomerőd és a kolostor lerombolása nyomán nyerték. De a martonosi török erődítmény zömének 1687-ben való valamelyes fennállását tanúsítja az a tény is, hogy ott - most már a Török Birodalom ellen -, a szegedi központtal létesített határőrvidék egy rác milíciával ellátott bázisát állították fel a SzabadkaZenta-Zombor-Zsablya vonal váraiban („Schlösser"). Érdekesség végett azonban megemlítem, hogy bár az 1741. évi 18. törvénycikk a már céltalanná vált határőrvidéket megszüntette, de egy 1750.