Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 25. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1993)
Sugár István: Az egri pasalik török várai (második rész)
A vár északi, déli és nyugati oldalán egy-egy négyzetes alaprajzú kaputorony emelkedett a magasba. Az északi kapu Szolnokfelé, a déli pedig Futakon át Belgrád felé szolgált. Ezen a kapun volt biztosítva az átjárás a városba, azaz a török külvárosba. A vár e fontos kapuját felvonóhíddal biztosították. A vár nyugati kapuja az Alföld felé nyílott. A vár kikötőjéül a Tiszaparton egy, a fal elé ugró építmény szolgált. A vár déli oldalán, a kaputorony és a délkeleti sarokrondella között, az úgynevezett „palota" épületének megfelelően egy kiugró, szögletes, bástyaszerű építményt tüntet fel a vár rekonst máit alaprajza, melynek megfelelően a vár belsejében is egy nagyobb épület állott. A vár falai és bástyái téglából épültek. A 7 méter magas fal szilárdságát pedig belülről magas és széles „tömésfal" erősítette. A szegedi vár keleti fala közvetlenül a Tiszaparí hosszában húzódott, s többi három oldala mentén pedig 18 méter széles és mély vizesárok vette körül. A vár belső területe meglehetősen kicsi volt, amiként azt Evlia Cselebi is említi - ezért Cs. Sebestyén Károly „inkább várkastélyának, „Kastelf'-nak minősítette. Szerinte ez is az erőd középkori eredetét tanúsítja. A szegedi vár területét Cs. Sebestyén 50-51 ezer m 2-nek, Reizig János pedig valamivel több mint 12 holdban határozta meg. Kerületét az előbbi 876 méternek találta, Reizig viszont csak 805-nek tudja. A várat kerítő téglafal és a mellvéd magassága 8,5 méter volt, melyen belül egy 6,96 méter magasságú foldtöltés húzódott. Reizner szerint 63, Cs. Sebestyén szerint viszont 90 cm-t tett ki a mellvéd magassága. A szegedi várfal tetején, a mellvéd oltalmában 5 méter széles úton körbe lehetett járni. Adatok, források hiányában pontosan nem tudható, hogy a törökök mennyiben tökéletesítették igényüknek és gyakorlatuknak megfelelően Szeged vára kiépítettségét, eltekintve a víztoronytól. Gerő László azt vallja, hogy „a védmüvek közül többet nekik (azaz a törököknek, S. I.) tulajdonítanak." Molnár József szerint a hódítók szegedi várépítkezéseikkel 1543-ra elkészültek. Tinódi Sebestyén nyilván mások tájékoztatása alapján így jellemezte a szegedi várat: „Szulimán császár ... felrakattatá Szeged varasában, csuda bölcsen rakták minden állatjában (állapotjában, S. I.), kinek mása nincsen - mondják — az országban. " A lantos
