Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 24. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1992)

Sugár István: Az egri török vilájet várai (első közlemény)

A várfalak hossza ÖszFelmérő mérnök a Tisza A Zagyvaágak mellett szes neve mellett keleten északon nyugaton ker. m éter Lietzner János 406 380 182 250 1223 Markmüller József 390 322 168 230 1110 A két mérnöki felmérés közötti eltérés a palánkfalak időközben bekövetkezett pusztulásával magyarázható. Ezt támasztja alá egy 1882-ből származó harmadik térkép, mely 1165 m-ben tünteti fel a vár kerületét.

138 Mivel Lietzner adatai a korábbiak, tehát még kevésbé lepusztult falakra vonatkoznak, így Szolnok palánkvára kerületét kb. 1300 m körülinek mondhatjuk. Nagy nyomatékkal ki kell hangsúlyoznom, hogy valamennyi XVI-XVII. századi veduta rosszul ábrázolja a vár bástyáit, amennyiben azokat körbástyáknak tüntetik fel, noha mindegyike óolasz rendszerű bástya volt.

139 Hogy a vár fala milyen mértékű palánkfából épült, képet kaphatunk Peter Mercy császári altábornagy azon parancsából, melyet Szolnok felszabadítása után bocsátott ki Kecskemét városának várfalak megerősítésére, javítására: „... három ölnyire való, egy ember vastagságú, palánknak való karó fákat szolgáltassatok ide Szolnok várában..."

140 Mérnöki vizsgálattal éppen a szolnoki palánkvár esetében vált lehetségessé számszerűen is kimutatni a vár építési, karbantartási munkálatainak rendkívül terhes voltát; - s mivel egy sor török erődítmény palánkfalazatú vár, ennek ismertetése itt célszerűnek mondható. Nemes Gerzson szolnoki főmérnök számításai szerint a kb. 1223 m-nyi szolnoki várfalkörméret külső cölöpsorához kb. 3000, a belsőhöz pedig mintegy 600 darab 16-16 m hosszú, úgynevezett palánkfára volt szükség. Ez összességében nem kevesebb, mint 10 ezer m^ faanyagra becsülhető, ezt a számadást hitelesíteni látszik a XVII. században Behrem Demski, aki „36 ezer oszlopon álló erődítmény"-ként említi a szolnoki török palánkvárat.

141 A palánkfalazatú várak karbantartását jelentékeny mértékben nehezítette az a körülmény is, hogy a vizes, mocsaras körülmények között könnyen korhadó faanyagot nagy körültekintéssel és gondos