Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)
Sugár István: A szikszói csata 1588-ban Istvánffy Miklós leírásában
tétséget széltében-hosszában fényükkel megvilágították. Midőn pedig Kara Ali bég a hadrend első sorában felösmerhető sisakforgójávai és fegyverzetével forgolódott s övéit a harcra lelkesítette, felhangzottak a mieink dobjai és trombitái, melyekkel egyszersmind felharsanó hatalmas csatakiáltás indította meg mieinket a harcra. Az első tusa hevében a törökök közül meglehetősen sokan estek el, a mieink közül pedig Petéi György jeles bátorságú ifjú. Kara Alinak a fejéről turbánját leütötték, a homlokán nagy sebet kapott, de azt a katonát, aki őt megsebesítette, a törökök nem sokára ugyanott megölték. A küzdelem oly kegyetlen és véres volt, miként máskor soha. Kusztafa szécsényi parancsnokot^ mialatt_ amegsebesült és a csatából megváló Kara Ali helyett a megingott hadirendet vissza á llítani iparkodott, a mieink közül egyn ek a lá ndzsája átdö fte és elesett. Mindkét részről a kezdetben győzedelmesnek hitt, de kétes kimenetelű harcot sokáig vívták. Bajazet, a pesti csapa tok parancsnoka^ és Mehemed, a janicsárok csapatának fő tisztje ^ a szemben álló lövegekkel a mi oldalunkat szándékozott tűz alá venni, és ily módon kedvezőbb állásból folytatni a küzdelmet. A mi gyalogosaink és lovasaink között azonban térköz volt, úgyhogy az ágyúdörej és visszhangja hatására, a sötétségtől is támogatva, a mieink részben elhagyták állásaikat és az elfáradt hadrend teljességében felbomlani látszott, sőt a katonák futva hátrálni és menekülni kezdtek. Kétségtelenül e veszejtő futásban a németeknek és a magyaroknak néhányát a törökök elragadták, és Vadász falu^ felé futóinkat nyomon követő ellenség nagyszámban legyilkolta. Ezzel szemben hadrendünk másik oldalán keményen harcol tak. A harcban mindkét fél részéről sokan elestek. A sötét éjszaka magányától és borzalmától eltöltve mindenki bizonytalanságban volt afelől, hogy melyik fél lenne a csata győztese és melyik a legyőzött.
