Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 23. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1991)

Sugár István: A szikszói csata 1588-ban Istvánffy Miklós leírásában

íly nagy zavar és viszontagságos ütközet közben Paczot András-^ remegve kérve-kérte az övéit lelkesítő Rákóczit, hogy gondoljon a maga megsegítésére. Figyelmeztette, hogy a vállalkozás elveszett, és a mieink szétverten futnak: a győ zelem az erővel támadó ellenség oldalára dőlt el.Célszerűbb nek látszik - mondotta az egri főkapitánynak - ha önnönmagát a jobb idők számára megmenti és a csatából eltávozik. Az e- gyébként óvatos és harca kész férfiú (ti. Rákóczy Zsigmond, S.I„) ennek hitelt adott, bár nem lévén eléggé felismerhető a sötétségben a küzdelem végső kimenetele. Legkedvesebb em bered és jeles katonája (ti. Paczot András, S.I.) aki néhány nappal azelőtt egy bizonyos törökkel vívott jeles küzdelem ből (ti. párviadalból, S.I.) győztesként került ki, mégis szerfelett elhamarkodott kétségbeesésében hazudott és Sze rencs felé kezdett visszahúzódni. Mindazonáltal rövid idő múltán övéi (ti. Rákóczié, S.I.) kiket az ellenség szétszórt és megfutamított, a mi győzelmünket jelentették, mire ő visz- szahívta menekülő katonáit, s ezzel a esta kimenetelét meg fordította. Balázs Deák és Bárczi az ő embereit, kik az ütközetben szilárdan helytálltak (tehát az egrieket! S.I.) bátorították, s előhozattak két colubrinát^, s az ellenségben való nagy pusztítással azoknak ágyúzásával a helyzetet visszafordították. Majd Serényi s a német vértesek hozzásietve, a kegyetlen küzdelem megújult, melyben mindkét részről sokan, de az ellenségből lényegesen többen elestek. Az ekkor ott szorongatott mieinknek hatszáz lándzsás és karabélyos német katona rátermedten a segítségére érkezett. Ekkor először a janicsárokat űzték ki állásaikból, s a letiport ellenséges gyalogságtól a fogatolt ágyúkat elragadták és azokat a törökökre visszafordították. Egy óránál hosszabb ideig váltakozó szerencsével és kölcsönös makacssággal harcoltak a Kurkut füleki parancsnok^

1 lelkesítette ellenséggel.