Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Pető Ernő: Végvári konferencia - 1989

- BO Agriensia sorozatban rövidesen megjelenik. Immár negyedik alkalommal került sor a rendezvényre 1989-ben. Az eddigi kronológiát követve ezúttal a karlócai béke utáni időszakról szóltak az előadások. A végvárak hanyatlásának, a végvári szerep megváltozásának kora ez. A cím: "A végvárak és végváriak sorsa /1699-1723/". Változás történt a helyszínben: a Noszvaji Oktatási és Továbbképzési Intézet helyébe az egri SZOT Gyógyüdülő lépett. A következő előadások hangzottak el: október 19-én: R. Várkonyi Ágnes: Végvár és Közép-Európa Pálmány Béla: Az Udvari Haditanács a végvárak sorsáról - a végvári vitézek saját sorsukról /1686-1703/ Nagy László: "Álmodjunk harcot szegényi magunknak..." /Végvári vitézek - szegénylegények 1699-1703 között/ N. Kiss István: a harcos jobbágyok szerepe és helyzete a 18. század fordulóján. Kiss József: A szegedi várkatonaság /"nacionális milicia'7 igénye a délkiskunsági pusztákra 1686 és 1735 között Tóth István György: Karddal szerzett és piacon vett armálisok: a végváriak útjai a nemességbe a 18. század elején Czigány István: Regularitas vagy gerillaháború /Egy társadalmi réteg válaszútjai a 18. század elején/ Darkó Jenő: Az idegen népelemek szerepe a magyar hadügyben 1690-1711 október 20-án: Varga J. János: A siroki vár végnapjai Csorba Csaba: A várak szerepe a Rákóczi-szabadságharcban Ortutay András: Esztergom vára és a várbeli katonaság a 18. század elején Magyar Kálmán: Somogy várai és véghelyei 1699-1723 között /Különös tekintettel Kapos-várra/ Bánhidiné Balsai Jolán: Zemplén várai a 17-18. század fordulóján, különös tekintettel a sárospataki várra Kaposvári Gyula: A szolnoki vár erődítése 1699-1712 között. Lévén a jelen keretek szűkösek, nem érzem feladatomnak a teljes anyag ismertetését. Ezt a már jelzett sorozatban /Studia Agriensia/ a szíves olvasó majd a kezébe veheti. így csak a legfontosabb csomópontokat, a vitában elhangzott észrevételeket, érveket, kiegészítéseket említem. Az ismertetett programból is látható, hogy az eszmecsere egyik legfőbb pontja a végvári vitézek réteghelyzetének, életstratégiájának megváltozása volt. A történelmi körülmények változásával helyzetük nehezebbé vált, de megőrzik hagyományaikat és igyekeznek megtalálni a túlélés módozatait. A végvári