Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Majtényi Júlia: Tinódi Lantos Sebestyén

1553. augusztus 25-én kelt királyi adománylevél szerint, melyet Ferdinándon kívül Oláh Miklós esztergomi érsek is , mint kancellár aláír, a tisztes , de nem nemes szülőktől származó Tinódit 3 fiával és 2 leányával együtt Magyarország kiváltságos nemes rendjébe emeli azon érdemén, hogy "az éneklés művészetével és a történeteknek magyar nyelven ékes versekbe foglalásával kortársait fölülmúlta". A király egyben Tinódi részére címerhasználatot is engedélyez. Munkáit sajtó alá Kassán rendezi, de Kolozsvárott adja ki 1554.évben"Cronica" címmel, Hoffgreff György műhelyében nyomtatva. Müvét Ferdinánd királynak ajánlja, melyért még külön 50 forint jutalmat kap. Költői programját "Cronica"-jának előszavában jelöli meg: "Ez jelönvalú könyvecskék szarzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy a hadakozó,bajvívd,várak-, városok- rontó és várban szorult magyar vitézöknek lenne tanúság,üdvösséges, tisztösséges megmaradásokra, az pogán ellenségnek mímódon ellene állhassanak és hadakozjanak" ... Tinódi nemcsak eseményleíró, de harcos. Harcot hirdet a gyávaság, a megalkuvás, a kapituláció ellen. Nemcsak győzelmet hirdet, de bírálatot is mond, tanulságot von le, tanít. Tinódi verses krónikája Eger vár ostromának mai napig leghitelesebb megírása. Valamennyi történészünk ót kivonatolja. Tőle tudjuk meg a vár topográfiáját, Dobd védelmi intézkedéseit, az ostrom minden részletét s azt is, hogy mindössze 1935 vitéze volt Dobónak,köztük 59 asszony és gyerek, s ezek közül alig 40-50 asszony szerzi meg az egri nők dicsőségét. Munkájának páratlan értéke nemcsak abban V3n, hogy adatai pontosak és megbízhatóak, hanem abban is, hogy a történések töménytelen részletét, száz meg száz olyan vitéz nevét tartotta fenn az utódok számára, kiknek neve nélküle feledésbe merült volna.Zrínyit, a költőt száz évvel megelőzi, mikor azt hirdeti, hogy félre kell termi minden viszálykodást,s egyesülni kell a közös ellenség, a török ellen. Egerben harmadszor is megfordul, mégpedig a vár számadáskönyve szerint az 1555. esztendőben, mikoron is egy hétig tartózkodik az egri várban. Élete végét Sárváron, Nádasdy Tamás nádor udvarában tölti. Halálának idejét, Perneszi Györgynek, Nádasdy Tamáshoz írt Sárváron 1556. január 31-én kelt leveléből tudjuk:"Tinódi Sebestyén megvetvén ezt a haladó muzsikát,elment a mennybéliékhez, hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon, akit e hónap utolsóelőtti napján a sári atyák hamvai mellé helyeztem." Énekei a"Cronica-n kívül feltalálhatók még Heltai Gáspár Kolozsvárott 1574-ben kiadott"Carcionale"-ja IV. részében is. Az egri győzelem óriási erkölcsi tartalmát, a Tinódi "Eger vár viadaljáról való ének"-ének rendkívüli sikerét igazolja az is, hogy latin nyelvre való lefordítását Ferdinánd király elrendeli, melyet Zsámboki János végez el.