Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Szecskó Károly: Bartalos Gyula élete és munkássága

az egri vár kazamatáinak bejáratánál temették el, s ezt a helyet emléktáblával jelölték meg. A Szépasszonyvölgyben feltárt temető a X. századból való volt. Bartalos ezt a temetőt honfoglaló őseink "első nemzedéke" temetőjének tartotta.Feltevése a legújabb kutatások fényében is megállja a helyét. A leletekről az archeológiai Értesítőben 1899-ben másodszor is írt. Ebben a levelénél részletesebben írt a Szépasszonyvölgyi temető leleteiről, s ezen kívül újabb ostorosi, novaji és makiári maradványokról is szót ejtett. Az Eger szomszédságában fekvő, történetében sok régi hagyománnyal bíró Felsőtárkánnyal külön közleményben foglalkozott. 1807-ben tette közzé Felsőtárkány című dolgozatát. Ez komplex jellegű munka. A közlemény első részében áttekintést adott a település határában lévő különböző emlékekről, különös tekintettel a karthausi barátok kolostorára. Ezt követően a Fuor contrasti/búfelejtő/ kastély és Estei Hypolit egri püspök történetével ismertet meg.Majd a falu határneveiről szólt, amelyekhez nyelvészeti és régészeti észrevételeket fűzött. Mondanivalóját a múlt század végén még élő néphagyományok ismertetésével zárta. Felkeltette érdeklődését a felsótárkányi Várhegy is. Erről 1091-ben Régészeti kirándulás a felsótárkányi Várhegyre címmel tárcát tett közzé. Véleménye szerint "...e vár föld alatti barlangvár, és így bevehetetlen őserőd lehetett." Bartalos megfigyeléseit az e századi régészeti kutatások is igazolták. A Várhegyen a korai vaskor első századában kisebb méretű földvár állott. A sánc tövében leégett házak romjait tárták fel egészen vagy félig. Bartalos figyelme kiterjedt a megye egészére.Foglalkozott a Mátra vidék történelmi emlékeivel is. A Magyarországi Kárpát-Egyesület Mátra Osztálya 1809-ben augusztus 15-i közgyűlésén a hun-avar védekezési rendszer - tekintettel a Mátrára címmel tartott előadást. A gyöngyösi Kalendárium 1910-es évfolyamában cikket tett közzé Történeti kincsek a Mátrában címmel. Ebben többek között Benevárról, Ágasvárról, Óvárról, Golyvárról és Hajnácskőről szólt. Régészeti munkássága eredményeiről tömör összefoglalást készített Heves vármegye őskora címmel, amely a Borovszky Samu által szerkesztett, 1909-ben kiadott Heves vármegye című kötetben látott napvilágot. Az általa felkutatott, talált régészeti leleteket a Líceum épületében lévő lakásán gyűjtötte össze. Lakása valóságos múzeum volt, amelyet büszkén és boldogan őrzött, és mutogatott azoknak, akik érdeklődtek a Heves vármegyei ásatások eredményei iránt. A leletek egy része már életében az 1872-ben alapított Líceum és Képtár gyűjteményébe került. A múzeum gyűjteményében a múlt század végén a régészetet valójában az ő gyűjteménye képviselte.Halála után a líceumi múzeum lett az örököse egész gyűjteményének. A történetírás fontos forrásának tartotta a helyneveket és a nyelvészetet.