Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Szecskó Károly: Bartalos Gyula élete és munkássága

nagy számban fordulnának elő, mint éppen Eger környékén, a Mátra, Bükk hegyeiben és a messze terülő síkságon. Méltán kívántatik tehát, hogy a vidéket a történelem előtti idők megvilágítása tekintetéből, de kivált honfoglaló és honalapító őseink emlékének kegyeletéből behatóbban áttanulmányozzuk és megfelelő ásatásokkal felderítsük. Helyesen ismerte fel a régészeti kutatások hazai fontosságát, amikor így írt: "Manap ugyanis a régészet a történetírás nélkülözhetetlen ága, legkivált hazánk régibb századainál midőn a krónikák oly későn kezdték mérni adataikat, azokat is oly hézagosan teljesítek." Megjegyezzük, hogy régészeti megállapításainak egy része romantikus szemléletet tükröz. S nem állta ki az idők próbáját. Például az úgynevezett csörsz-árkokat hun-avar erődítményeknek tekintette, holott azok időszámításunk után a IV.században létesített római erődvonal maradványai. Első régészeti tárgyú közleményét 1885-ben az Adatok az egri egyházmegye történetéhez című gyűjteményes kötetben tette közzé "Eger és vidéke történetírás előtti emlékei" címmel. Közleményében írt a Bükk-hegység bar lángjairól, amelyek az ősembernek menedéket adtak. Szólt az Eger környéki úgynevezett kaptárkövekről, amelyek szerinte sírkövek. Ehhez a témához kapcsolódik az "Eger vidéki kaptárkövek és barlangok" című írása, amely 1891-ben az Archeológiai Értesítőben jelent meg.Bartalos az Egeden is őstörténeti maradványokat figyelt meg. Erről számolt be 1891ben, az Eger című lapban Sétáljunk ki az Egedre című tárcájában. Szerinte az Egeden lévő úgynevezett kőgátak: Csengőkő, Muránykő, Cakókő, Nyergeskő emberi kéz alkotásai. Ezeket a nagy köveket valószínűleg összehengergették, vagy lefaragott szikla oldalfalakból állnak. 1898. decemberében hallott először arról, hogy a város nyugati peremén nyíló Szépasszonyvölgy szélén a szőlőföldek forgatásakor régiségeket találtak Turcsányi Gyula, Éliássy Ferenc szőlőjében. A tulajdonosok Bartalos kérésére figyelemmel kisérték a munkák során előkerülő tárgyakat. A december 23-án talált sírok egy részét már ő tárta fel, s a leletekről rövidesen hírt adott az Archeológiai Értesítőben is. Mivel a szomszéd szőlőkben ugyancsak találtak csontokat, elhatározta, hogy rendszeres ásatást indít. Barna István szőlőjében nagyjából bolygatatlan temetőrészt tárt fel. Ezt a szőlőt alaposan átkutatta, két katonamérnökkel felmérette, s elkészítette a temetőrész térképét. A leleteket az érdeklődés felkeltésére egy belvárosi üzlet kirakatában állíttatta ki, majd saját gyűjteményébe a Líceumba helyezte el. A leleteket ezt követően elküldte Hampei Józsefnek, a Nemzeti Múzeumba, aki lerajzoltatta azokat. A Sírokban talált csontok egy részét az Embertani Intézetbe juttatták, hol elvégezték azok antropológiai vizsgálatát. A többi csontokat