Fodor László szerk.: Az egri vár híradója 21-22. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1990)

Szecskó Károly: Bartalos Gyula élete és munkássága

Évtizedeken keresztül jó barátságban volt a kor másik két neves történetírójával, Kandra Kabossal és Türk Frigyessel. A város társadalma úgy tekintett rájuk, mint az egri triászra. Ennyi életének rövid summázata a száraz életrajzi adatok tükrében. A következőkben munkásságáról szólok, a teljesség minden igénye nélkül.Rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki. Munkásságának legjelentősebb része a régészettel, a történelem kutatásával kapcsolatos, ezért először erről szólok. Mint történetíró idealista volt. Szerinte "A történelem Isten világkormányzásának és az ember szabad akaratának eseményekben való leírása." Úgy látta, hogy a teológiai /vallásos/ történetírási módszer alkalmas a világ megismertetésére. A történettudomány forrásairól s módszereiről azonban máig hasznosítható megállapítást tett. Helyesen határozta meg,hogy a történetírásban "első az adatok gondos gyűjtése, második azoknak beható kritikája..." Ezzel kapcsolatban írta, hogy "A történésznek éles szemmel kell látnia, erős psychológiával kell bírnia." Fontosnak tartotta az adatok megfelelő irodalmi megformálását is. A történetírás forrásai közül fontosságánál fogva méltán emelte ki az írott gnlékeket: a kódexeket, az évkönyveket. Fontosnak tartotta az emlékkövek, szobrok, képek, műemlékek, mondák, a költészet hasznosítását. Elengedhetetlen szerinte a bölcselet, a nyelvészet, az írástan, az oklevéltan, a pecséttan, a numizmatika, a régészet, a néprajz eredményeinek hasznosítása. A történelem forrásairól Felsőtárkány című írásában klasszikus tömörséggel állapította meg: "Az okmányok adják ugyanis a tájékozódást a nyelv és népismeret közelebb hozza quis /kit?/ és Quid /mit?/ alanyát;a régészet az ubi /hol?/ és quibus auxilis-re /kinek a segítségével?/, végül , amelynek összegezéséből a történelem bölcselete a cur /miért?/,quomodo /hogyan?/, qvando /mikor?/ kérdésekre felel meg drámai megjelenítése által.*

1 Régészeti, történelmi munkáit az 188ü-as évek első felében indulóadatok az egri egyházmegye történelméhez" című, Kandra Kabos által szerkesz tett gyűjteményes kötetben, az Archeológiai Értesítőben, az Egri Egyházmegyei Közlönyben, az Eger című, illetve az Egri Híradó című napilapokban tette közzé. Bartalost Heves megye régészeti leletekben való rjt^Hrjrfga késztette a folyamatos búvárkodásra. Ö maga egyik írásában így vallott erről:"Valóban, alig van vidék, amely a leleteket oly nagy számban mutatná, mint a mi tájékunk, amely kezdve a síkság Csőrsz-árkától,a hegyi ördöggátakig,a kisebb telepektől egész a roppant terjedelmű sánczos táborhelyekig, barlanglakásoktól a sziklába vágott templomszerű csarnokokig. A pogányváraktól a később is szereplő erődítmény helyekig, az emlékszikláktól a sírmezőkig oly