Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)
Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza
vágtak és 400 foglyot ejtettek). A hadművelet a végvárak jó együttműködésének a példája: Kolonich Egerből 400 lovassal, Báthory István ónodi várnagy 200 lovassal, Geszti Ferenc diósgyőri várnagy a Raibicz Albert vezette szendrői német lovassággal egyesülve harcolt. A másik még fontosabb győzelem volt, amikor 1583-ban az Ónod és Diósgyőr között tavasszal pusztító törököket Borbély András az egri lovasság kapitánya vezetésével az egri, ónodi és diósgyőri lovasság és a Serényi Mihály vezette kassai lovasság együttesen tönkreverte (1500 török esett el). Kolonics idejében szolgált az egri várban 50 lovassal Balassi Bálint, 1578 nyarától 1582 végéig, és számos portyázáson vett részt. Eltartására a kiskun kapitányság jövedelmét adták neki, (kivéve azt Dersi Gáspár kezéből). Vallási szempontból emlékezetes események történtek Kolonics parancsnoksága idejében. 1578 őszétől 1579 telének végéig Leleszi János jezsuita missziós küldetése különösen nevezetes volt, aki a katonák lelkészével, Magdeburgi Joachimmal nyilvános hitvitát rendezett a Szt. Mihály templomban. Leleszi beszereztetett az egri püspök (Radéczi) közreműködésével egy új cibóriumot és az ő intenciójára kezdtek bele egy új oltár építésébe a Szt. Mihály templomban, amelynek ünnepélyes felszentelésére 1580 februárjában került sor. Magdeburgi Joachimot Kolonich, s még kevésbé a provizora (Kövér Ferenc) anyagilag nem támogatta, úgyhogy a prédikátor 1579 januárjában elhagyta véglegesen Egert. Tavasszal meghívta az egri helvét gyülekezet parochusának Paksi Mihályt, a sárospataki iskola rektorát. 1580 júniusában (Űrnapja utáni hét szombatján) a káptalan közös miséje közben felfegyverzett protestáns nemesek elfoglalták a Szt. Mihály templomot és bevezették ide új prédikátorukat, Paksi Mihályt, aki a következő vasárnap már itt hirdette az igét. Paksi 1584-ben Koloniccsal egyidőben távozott Egerből (Semptére). Még 1583 nyarán Lengyelországból Egerbe érkezett Drenóczy József, akit a juzsuita rendből azért bocsátottak el és vettek fel nyomban az egri káptalan tagjai közé, hogy a káptalant a katolikus resctaurációs törekvések teendőire felkészítse. Drenóczy Antonio Possevino jezsuita elöljáró közvetítésével részletesen tájékoztatta a rendi generálist és a Szentszéket az egri vallási állapotokról, hiányosságokról. Kolonich parancsnoksága alat vált valamennyi Eger környéki falu is török adófizetővé. Felnémettel és Noszvajjal zárult be a kör. A bevételek csökenése miatt a katonák késedelmes fizetése rendszeressé vált. A város kereskedőinek az érdeke meg azért ütközött Kolonicséval, mivel a parancsnok végre akarta hat jani az Udvar intencióit: a mértékek egységesítése érdekében az egri mértékek megváltoztatására törekedett; az ügyetlen felemás intézkedésekből nagy zavarok keletkeztek, amelyeknek a katonaság látta kárát. Kolonicsot a birtokos nemesség nem fogadta maga közé, mivel nem volt honosított; az országgyűlésen 1582-ben hangosan követelték leváltását. Kolonics lelkiismerete és tehetsége szerint mindent megtett, hogy egri tisztségének megfeleljen. Megtanult magyarul. Sziléziai német feleségét, Rechenberg Ilonát Egerbe hozta, s mikor megbetegedett, itt ápolta. Felesége 1580-ban meghalt, s Kassán a Szt. Erzsébet templomban temettette el. Másodszor 1583. szept. 29-én nősült, Rueber Máriát, a Felső Részek főkapitánya leányát vette el. Rueber Kolonicsnak megígérte a főkapitány-helyettességet.
