Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 17. (Eger Vára Baráti Köre Eger, 1982)

Szabó János Győző: Az egri vár főkapitányainak rövid életrajza

vábbra is Szendrőn maradt, mint Kolonics magyar lovassági kapitánya és katonai tanácsadója. Kolonics Egerben 2576 nyarallak kezdetétől viselte az egri főkapitányságot. Kinevezték Heves és Borsod megyék főispánjává is. Hevesi alispánja Recsky György volt. Az első években gyakran volt távol. Katonai helyettesére, Simon Antal lovaskapitányra ezért a szokásosnál nagyobb felelőség hárult. Simon halála után, 1578 második évnegyedétől átmenetileg Fodoróczky György, majd Korláth Kristóf volt a helyettes, 1579-től 1584-ig Török András. A német csapatok kapitánya 1582 végétől Zakariás Lang (elődjét név szerint nem ismerjük). Lángot 1576-tól először tolmácsként alkalmazta. Provizora 1576. szept. 1-től volt Soklyosi István személyében, akit Rueber főkapitány javasolt (Szatmár várában volt tiszttartó). Soklyosit 1577 januárjában lemondatták, illetve június 27-én vizsgálatot indítottak ellene. Utóda Csömöri Kövér Ferenc diósgyőri várnagy lett, szeptember elsejétől. Kövért 1579 elején lemondatták, utóda 1579 márciustól Bódy Menyhért volt, aki 1576—77-ben Heves megye adószedője (korábban a vár lovastisztje volt). Bódy a főkapitány távozásáig, 1584 nyaráig a posztján maradt. A vár főépítésze, Ottavio Baldigara Kolonics idejében többet volt távol, mint Egerben. 1578-ban a végeket látogatta, 1579-ben hazautazott Itáliába, 1580—82-ben az érsekújvári vár modernizálásának befejező munkáival, illetve a bányavidék erődítéseivel volt elfoglalva. 1584-től véglegesen eltávozott Egerből (rövid időre N.-váradra tette át a székhelyét). Kolonics Baldigarának Egerben kertet adományozlatott, amelyen a főépítész malmot építtetett az Eger patak partján. Földbirtokot nem kaphatott, mivel nem volt honosított. Baldigara helyettesei Egerben, a kivitelezés vezetője Bartholomus de Ponto (1579-től) és Christoforo Stella (aki 1572-től Baldigara mellett dolgozott). 1577-ben nagyszabású kincstári szemlét tartottak a várban, ugyanekkor döntöttek Bécsben Baldigara terve, „modellje" álapján az építkezés további ütemezéséről. A belső várban félig kész DK-i és ÉK-i fülesbástyát (a cortinát és az árok építését) abbahagyva a külső vár két keleti füles bástyájának az elkészítését szorgalmazták. Ügy tűnik, hogy Kolonics idejében ezekből csak a DK-i készült el teljesen. Ekkor indult be, Baldigara tervei alapján, a város kőfalának megépítése is, számos kis bástyával, kapuval. Kolonics főkapitánysága idején a várőrség létszáma és összetétele nem változott, az elődje parancsnoksága végén elért szintet tükrözte: 500 magyar lovassal. 200 magyar gyaloggal, 350 némettel (köztük 50 vértes lovassal) és néhány tucat tüzérrel. Az iratokból úgy tűnik, hogy Szarvaskő várában nem volt kapitány, az őrség pedig csak jelképes volt és az építmények állaga nagyon leromlott. 1582-től merült fel a vár restaurálásának a gondolata, 1583-ban ez ügyben oda küldték rövid időre Stellát. Nagy hadi vállalkozásról ebben az időben nem tudunk, kisebb lovas rajtaütésekről annál többet. 1578 őszén például megütötték a fegyverneki vásárt. 1579-ben Vácig kalandoztak; 1581-ben is Kolonics írott parancsára rabolt a hódoltságban egy lovascsapat, 1582-ben a jászberényi vásárt ütötték meg, majd Pest mellett Dömsödön ütöttek rajta a törökön. Két jelentősebb ütközetről hallunk. Az egyik 1582-ben volt, amikor Nádudvar mellett megütköztek a szolnoki bég csapatával (300 törököt le