Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata

A szívós ostrom s az utóbbi napok véres tusai megrémítik a vár védőinek zömét, „mert látták, hogy erejük meg van fogyva, s még egy ilyen rohamot fenntartani alig lesznek képesek, miért is pulya lélekkel titkon egymás között a megadásról kezdtek tárgyalni."

156 Claudio Cogonara, a szemtanú így adja elő a sorsdöntő eseményeket: „Október 10én az összes magyarok összegyülekezve felkeresték a parancsnokot és kifejtették előtte, hogy noha mindig teljesítették a vár védelméből rájuk háruló feladatokat, de mivel számuk igen megfogyatkozott, a szüntelen ébrenléttől kimerültek és mert tudják, hogy a további ellenállás kilátástalan, kérték, hogy találjon számukra megoldást, mert ellenkező esetben maguk lesznek kénytelenek segíteni magukon. A parancsnok azt felelte, hogy semmiféle kivezető utat nem ismer, és megfenyegette őket. ne beszéljenek még egyszer hasonló módon. Egyet közülük visszatartott, és azt mondta, hogy kivégezteti. A magyarok tiltakoztak és figyelmeztették a parancsnokot, hogy ne menjen túl messzire, mert súlyos következményei lesznek. A parancsnok erre hirtelen megbocsátott nekik. Sem korábban, sem ezután nem hallottam, hogy tilos lett volna a megadásról beszélni. Tény, hogy ettől az első naptól kezdve állandóan és nyilvánosan beszéltek anélkül, hogy a várparancsnok bármilyen intézkedést tett volna."

157 Cogonara emlékiratához alapjában hasonlóan meséli el a történeteket lstvánffy Miklós is, de ő még Terskát, Ortelius pedig Kinskit is a megadás ellen fellépő parancsnokok között említi.

158 A pánikba esett várkatonaságból végül is egy magyar, Balog Mihály a köréje gyűlő vallonok és németek társaságában a falról alkudozni kezd az ellenséggel, mely „rögtön a fal alá gyűlt, s pasái és szultánja nevében nagy zajjal igére a poggyásszali szabad elvonulást."

159 Cogonara szerint „október tizenkettedikén a három nemzet, azaz a magyarok, a németek és a vallonok elhatározták, hogy feladják a várat."

m A törökkel való megadási tárgyalásokra küldöttség alakul, melynek tagjait a különböző források némi eltéréssel írják le. Kjátib Cselebi és Naima szerint „két bej és nyolc bejfiú" megy ki a várból a vezérekhez.

161 A jelenlevő Pecsevi Ibrahim szerint a küldöttség tagjai közül hármat, „a fiatal herceg"-et is már Esztergomból ismerte, mert azok kezesül mentek annakidején a vár feladása során a török táborba.

162 lstvánffy Miklós úgy tudja, hogy Páczi Márton kanonok és Besenyei György mennek a szultán elé.

163 Katona István szerint Paciona Márton egri kanonokot, Besenyei Györgyöt és több németet és magyart delegált a várvédő katonaság a tárgyaló küldöttségbe.'

64 Szederkényi Nándor munkájában azt olvassuk, hogy Terzka, Kinski, Besenyei György, Paciona kanonok, Kardos Pál, Borbély Ferenc és mások mennek a várból az ellenséges táborba.

165 Meg kell jegyezni, hogy a forrásokban szereplő Páczi Márton, illetve Paciona Márton néven emlegetett egri kanonok Paczona Máté,

m akit Schmitth tévesen Paksi Jónásnak vél.

167 Mivel Ortelius úgy tudja, hogy ebben az időben a segédhaddal Egerbe érkezett két tiszt: Johannes Kinski és Wilhelm Terska súlyos betegen ágyban fekvő beteg,

168 tehát a török táborba nem mehettek. Szamosközy Istvántól tudjuk, hogy a küldöttség szóvivője Besenyei György, aki „mond a császárnak: Hatalmas császár, készek a vitézek mind egyiglen magokat levágatni, hogysem mint megadják, hanem az te magad pecsétit, kezed írását kívánják. Az császár azonnal megírta és az nyakából kivetvén kis pecsétit, kit viselt, megpecsételte véle."

169 Kezében van tehát a vár katonái küldötteinek a padisah pecsétes hitlevele arról, hogy szabadon, kardjukkal, s poggyászaikkal együtt elvonul-