Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata

hatnak a küzdelem színhelyéről anélkül, hogy bántódásuk lenne.

m Decsi úgy tudja, hogy a megállapodás értelmében Nyári Pált, Johannes Kinskit, Wilhelm Terskát és Claudio Cogonarát fogságba kell adni a törököknek.

171 A korrektnek tűnő tárgyalások alatt Bektas szolnoki szandzsákbég vonul be kezesül Eger falai közé.

112 „A felek részéről a szerződés és egyesség elkészíttetvén, az említetteket a padisahhoz vezették, s ott így szóltak: „Néhányan közülünk az iszlámra akarnak térni." s ezekre díszruhát adtak, s nagy vígság lévén, a győzelem és diadal zenéje hangzott fel.

173 Decsi János is arról tájékoztat, hogy 250 olasz kiszökött a várból és a mohamedán hitre tér.

174 1596. október 12-én megtörténik tehát az egri vár behódolása III. Mohamed szultán előtt. Az időpont kétségtelen, mert a padisah az angol királyinőnek is ezt a napot jelöli meg levelében,

175 g Cogonara is így emlékszik erre vissza.

170 Éppen ezért érthetetlen, hogy Szederkényi Nándor október 14-éről beszél.

177 Ortelius súlyosan téved, amikor október 4-ében jelzi a vár feladását,

17S összekevervén a külső vár elestével. 1596. „október tizenharmadikán azután a törökök bevonulnak Egerbe, — írja emlékiratában Cogonara, — végigfosztogatván a várat és mindent elszedtek a katonáktól. Azután a katonaságot kivezették a várból és az egyes nemzeteket elkülönítették. A magyaroknak megengedték, hogy tetszésük szerint eltávozzanak, a vallonokat, akiknek száma 40-re csökkent, rabságba vitték, a németeket pedig egy tatár horda kezére adták, akik őket egy kissé távolabb lekaszabolták,"

119 Hallgassuk meg a legtöbbször pontos adatokat közlő Kjátib Cselebi leírását is a mészárlásról: Október 13-án „a hitvány ellenség ezerféleképpen összetörve kivonult és a szipáhi-oglu agának megparancsoltatott, hogy egy állomásnyi helyre kísérje őket. Menet közben a janicsárok néhány ruhát vettek el tőlük és lealázóan bántak velük. Még a sátorokon sem, mentek ki egészen, mikor a végbeli harcosok és a tatár csapatok haragra gyúlván, a hatvané lakosokon elkövetett kegyetlenség megbosszulására kardot rántottak s valamennyit egyszerre levagdalták. AbbóZ a tömegből egyetlen ember sem menekült meg. Igaz, hogy a padisah a kivonuló bégeknek (a megadási tárgyalás résztvevőinek, S. I.) menedéklevelet adatott, ámde ez csupán azoknak a kivonult egyéneknek adatott, s a többi... a villogó kardok eledele lett, mivel már régi időtől fogva járta már az a dal: „Nincs veletek szerződésünk, ejh! ti ravasz egiiek," s most valóban megvalósították."

181 Szamosközy szerint „Bocskai István... mondta, hogy látta a török szultán kezeírását... kiben megesküdött az egyiknek (elírás egriek helyett, S. I.) hogy békével ereszti őket, mégis levágták őket."

iel Az bizonyosnak látszik, hogy a német katonák áldozatul estek a bosszút lihegő oszmánoknak, a többiek pedig az elfogott asszonyokkal és gyermekekkel fogságba kerülnek.

182 Decsi hibásan közli, hogy a magyarokat is fogságba hurcolták volna,

183 viszont Illésházy István azt jegyzi meg, hogy a vallonok is áldozatul estek a bestiális vérengzésnek. 18

'» Mindenképp feltűnő, hogy a jól értesült lstvánffy Miklós közel az események után megírt munkájában semmit sem tud a törökök hitszegő mészárlásáról. A vár főparancsnokát és a vezető tiszteket megkötözve a török táborba hurcolják. Az így elvezetettek sorában találjuk a különböző források alapján Nyári Pál mellett Johann Kinskit, Wilhelm Terskát, gróf Thurnt, Claudio Cogonarát, Bárczi Jánost, más források szerint Barcsay Jánost, vagy éppen Andrást és egy Bekény nevű férfiút.

185 Korláth