Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata

Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata A stratégiailag oly nagy jelentőségű egri vár 1596. évi bukása 91 esztendős török uralomnak nyitott kaput, oszmán kézre kerülvén a bányavárosokhoz vezető „Felföld kapuja", az Észak-Magyarországról és Bécsből a legrövidebb összekötő útvonal biztosítója Erdély felé, hazánk egyik legjelentékenyebb végvára. Szükségesnek látjuk tehát, hogy egy rövid tanulmány erejéig feltárjuk várunk tragikus elvesztésének körülményeit és történetét, ráirányítva a figyelmet Eger históriájának egy eleddig meglehetősen mellőzött és kevéssé ismeretes korszakára. A török hadjárat történetét természetesen az ország katonai eseményeinek miliőjébe ágyazzuk be. POLITIKAI ÉS KATONAI ELŐZMÉNYEK Amikor 1593. június 22-én Rupert Eggenbert és Erdődy Tamás horvát bán csapatai Sziszek vára alatt megsemmisítő csapást mérnek Haszán boszniai pasa ostromló seregére, még senki sem gondolja, hogy a csata egy tizenhárom esztendőn át láncreakciószerűen dúló háborúskodás lavináját indítja el. Török és Habsburg oldalon egymást érik a váltakozó erejű és sikerű katonai akciók. A császári hadvezetés nagy lendületű támadásokkal kívánja beroppantani a hódoltság határait, kialakított védelmi vonalát. De természetszerűen a „hosszú háború" alatt az oszmán katonai erők sem tétlenkednek. A sikeres sziszeki csata lendületét kihasználva, 1593 őszén egymásután jut Habsburg-kézre Fülek s egy sor nógrádi végvár : Szécsény, Drégely, Somoskő, Buják, Hollókő, Hajnácskő, Kékkő és Divény. 1594-ben elesik Nógrád vára is, sőt Teuffenbach csapatai már Hatvanig, Jászberényig és Túráig törnek előre. Csurgó, Berzence, Babocsa és Horvátországban Sziszek jut keresztény kézre. Buda előterében Mátyás főherceg egy 50 ezer főnyi sereggel már Esztergom megszerzésére is kísérletet tesz. A heves török visszavágás sem marad el: 1593-ban Veszprémet és Várpalotát, 1594-ben pedig Tatát, Szentmártont, a kulcsfontosságú Győrt és Pápát veszik az igazhitű harcosok birtokukba. Az 1595 nyarán Kari Mansfeld herceg hadserege nagy erőkkel indított támadása eredményeként meghódítja Esztergomot és Párkányt, s nagy reménnyel kecsegtetve magát, a hódoltság szíve: Buda irányába tör előre, kézrekerítve Visegrádot és Vácot.