Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)
Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata
hullanak el az állatok, s egymásután dőlnek ki az éhségtől, fáradtságtól elcsigázott katonák a sorból. 134 Ekkor fut be Miksa főherceghez Nyári Pál küldötte, Ráski Miklós, sürgősen 1 ezer puskás gyalogot kérve Eger vára megsegítésére. Nyomban ki is választják a katonákat, de az óvatoskodó Ráski csak annakutána indul el, miután ellenőrizte az Egerbe vezető út biztonságos voltát. Nyolcszáz német és magyar katona kel útra az egri védők megsegítésére, a Terska-ezred alparancsnokának, Julius Caesar Strassoldo, Pálffy Péter és Szemere Mihály vezénylete alatt. A rendkívül mostoha időjárás és útviszonyok közepette október 15-én Egertől még csak 2 mérföldnyire (15 km-nyire, S. I.) járnak, amikor megtudják, hogy Eger vára már elesett... 132 Ilyen körülmények között marad el a kért és remélt segítség. A KÜLSŐ VÁR TRAGÉDIÁJA 1596. OKTÓBER 4. Október 4-én egy újabb török akna robban fel a külső vár nyugati végében, hatalmas rést törve az erődítmény falán. Készenlétbe állított janicsárok rontanak tömött sorokban a rés ellen, de a derekasan helytálló védők szilárd ellenállásán minden megújuló gyalogsági roham meghiúsul. Mintegy két óra eltelte után újabb rohammal kísérletezik az ellenség, s most sikerül először megvetniök a lábukat a várban, a Pál vagy az Ungnád bástyán. 113 S ekkor következik be talán az egész vár sorsát eldöntő tragédia... Adjuk át a szót az események szemtanújának, Claudio Cogonara főhadmérnöknek: „Egy magyar katona cselekménye következtében, — nem tudom megmondani, hogy szándékosan tette-e? — a magaslat (Almagyar-hegy teteje, S. I.) felé eső bástyánál tűz került egy hordóba, melyben még volt egy kevés lőpor. A robbanás levert a lábáról néhány katonát, mire több társuk menekülni kezdett, mégpedig olyankor, amikor a parancsnok (Nyári, S. I.) arra a helyre ért. A parancsnok azután, ahelyett, hogy megállította volna a menekülőket, maga is igyekezett a Többieket megelőzve visszavonidni. Mivel a külső és a belső várat öszszekötő hidat a fejveszetten menekülő asszonyok és gyermekek eltorlaszolták, a parancsnok leereszkedett az árokba, onnan lépett be az egyik bástya bejáratán keresztül (ti. a belső várba)... A várparancsnok úr visszavonulását és a bástyán lévő katonák menekülését látva másik két hely magyar és német katonái, szintén futásnak eredtek. Számuk elérte az 1500 főt. Erre a dombon (Almagyar-hegyen, S. I.) összegyülekezett ellenség jelt adott a várárokban és futóárkokban levőknek, és szinte ellenállás nélkül olyan gyorsan a mieink nyomába eredtek, hagy közülük több, mint 500-at, főként németeket, levágtak. Az így keletkezett zűrzavart a törökök felhasználva, hatalmukba kerítették a vár hegy felőli külső bástya részét." m Szederkényi 135 és annak nyomán Pataki 13,i a forrás megjelölése nélkül rendkívül romantikusan írja le a robbanás bekövetkeztét. „Az itt működő vallonok követet küldtek Nyárihoz, hogy adjon nekik bort a győzelem örömére áldomásul (hogy ui. sikerrel verték vissza az ellenséges támadást, S. I.) Nyári engedett a kérésnek, és egy hordóval szállíttatott az áldomásra, mire ezek neki esve az ivásnak, gúnyos felkiáltásokkal
