Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 15. (Eger, 1979)

Sugár István: Miként jutott török kézre Eger vára? III. Mohamed szultán 1596. évi hadjárata

madja a belső várban. Az elszánt oszmán harcosok háromszor egymásután megrohamozzák a 25 méternyi magas földkúpot, de oldalirányból. — minden bizonnyal a Dobó bástyáról, — kapott igen heves tüzelés hatásosnak bizonyul, s visszavonulni kényszerülnek.

110 lstvánffy Miklós úgy tudja, hogy a város felől a belső vár tűz alá vett Dobó bástyája ellen is csírájában elfojtott rohamra kerül sor."

1 A rendkívül súlyos ellenséges ágyútűzben a falak javítása folyamatos gondos munkát igényel. Kivált az éjszaka alkalmas a falakon való fedetlen munkálkodásra. A bizonytalankodó, de nyakas Nyári Pál főkapitány azonban megtagadja a segítséget, mondván, „hogy a sok katona elvesztése előbb-utóbb a vár nyomorúságos bukására vezet/' Mindennél élesebb és tragikusabb fényt vet a vár védelmét irányító főkapitány és néhány tisztjének magatartására, hozzáállására Cogonara főhadmérnök szomorú tapasztalata. „Végül mégis meggyőzött (ti. Nyári, S. I.) a javasolt munka szükséges voltáról és este elküldött egy kapitányt meg egy másik tisztet, ez utóbbi azután kijelölt maga helyett egy másikat, és ez így ment tovább, amíg a parancsnokság olyan egyénre jutott, akit az ügy már nem érdekelt. A katonák túlnyomó része otthagyta a munkát, azok pedig, akik ott maradtak, nem akartak dolgozni. Ezért kénytelen voltam újból a parancsnokhoz szaladni, aki teljesen levetkőzve az ágyban aludt, mintha az ellenség ezer mérföldnyire lenne. Az apródok nem akarták a várparancsnokot felébreszteni, sőt gúnyolódván azt mondták, hogy költsem fel magam. Végül azonban mégis bementek hozzá, és a parancsnok egyiküknek utasítást 'adott, hogy újabb embereket kapjak. Mielőtt azonban ezek megérkeztek, kivirradt, és a munka elvégezetlenül maradt. Minden éjszaka megismétlődölt ez a hercehurca. Nap mint nap szaladgálhattam a parancsnokhoz, aki igen gyakran változtatta tartózkodási helyét és ágyát, ezért egyszer-másszor meg sem találtam. Közben pedig az ellenség egyre kedvezőbb körülmények, közé került.. ."

íls Az egész ostrom alatt nem számottevő a vár tüzérségi tevékenysége, hiszen csupán három tapasztalatlan tüzér szolgál Nyári parancsnoksága alatt a várban.

119 Az egri katonaság, megmutatkozó súlyos veszteségei ellenére is még lelkesen küzd. Nemcsak a falakon áll helyt, intenzív puskatüzével hárítván el egyik támadást a másik után, sőt szeptember 26-án bátran kitörve a főkapun, csatározást kezdeményez az ellenséggel. A janicsárok bár fanatikusan helyt próbálnak állni, de az erős nyomás elől végül is vissza kell vonulniok.

120 Az ostromló csapatok megkezdik már a módszeres ostrom keretében a vár körül húzódó ároknak földdel, fával, venyigével való feltöltését is, hogy előkészítsék a falak előtti terepet a gyalogsági rohamra.

121 Az első török akna a külső vár fala alatt szeptember 30-án robban fel, de szerencsére sikertelennek bizonyul mert .,visszalő", elpusztítván néhány ott álló oszmán harcost. Az ellenséges csapatok azonban mit sem törődve a kudarccal, megrohanják a külső vár délkeleti falán lőtt rést, de a védők sikeresen visszaverik a rohamozókat.

122 Az egri vár nemzetközi katonaságának harci szelleme a küzdelem első felében nem mondható rossznak, hiszen az aknarobbantási kísérlet után a törökök sorában támadt pillanatnyi zavart kihasználva, a kapufigyelők igazhitű csapatát lerohanják, és teljes sikerrel szétverik. Több zsákmányolt török zászlót a várfal tetejéről büszkén lengetnek meg az ostromlók állásai és táborai felé.

122 Decsi János elmondja, hogy az egriek többször kitörnek a várból, és sok törököt levágnak. Egy ilyen kirohanás során kevés híján Ibrahim