Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 12. (Eger, 1976)

Sedlmayr János: Az egri vár helyreállításának építészeti koncepciója

Diósgyőr, Eger, majd hamarosan Szigetvár, Kisvárda, Kőszeg, Várgesztes várainak helyreállítása, ill. felhasználása, hogy a teljes sorból most csak a fontosabbakat említsük. Az egri várat a korábban itt székelő katonaság 1957-ben adta át, és ezzel legújabb kori történente is kedvező feltételek között elkezdődhetett. Az első jelentős eredmény a gótikus eredetű volt Püspöki Palota helyreállítása volt, amelynek kutatását Kozák Károly, tervezését Détshy Mihály végezte. Az 1963-ban elkészült épület nemcsak a számos műemléki részlet bemutatására irányult, hanem benne vártörténeti kiállítás is nyílt. Emellett azonban Détshy Mihály, majd Ferenczy Károly az egész vár helyreállítására is távlati tervjavaslatokat készített, amelyek a későbbi tervezési programoknak, a mai építészeti koncepciónak alapul szolgáltak. Mindezen tervek közös alapja az, hogy a vár hosszú idő alatt kialakult-kifejlődött jellegét, védelmi rendszerét, megmaradt építészeti sajátosságait, valamint a mai és jövőbeli igényeket egyaránt igyekeztek figyelembe venn. Tekintsük át most e kétfajta építészeti kiindulást, — az adottságot és a járulékkos igényt, — majd azt, hogy ezek alapján a távlati programunkat miként alakítottuk ki. Az, egri vár fennmaradt műemléki együttesének döntő része a XVI. században kiépített védelmi rendszeréből származik. A nagy kiterjedésű, de már elavult középkori várat ekkor építik át korszerű erőddé. A század első felében ó-olaszrendszerű bástyákkal, rondellával és összekötő falakkal erősítik a várat (Dobó-bástya, Szentély-bástya, Varkoch-kapubástya), majd az első török ostrom után a vár területének csökkentése után újabb hasonló védelmi objektumokkal fejlesztik tovább (Gergelybástya, Tömlöc-bástya, Sándor-bástya). Végül a XVI. század második felében megindul a „korszerű" új-olasz füles-bástyák építése is. A keleti, és részben a déli oldalon megvalósult Baldigara tervezte védelmi rendszer fedett kétszintes ágyúállásokkal, bástyákat összekötő falakkal, fö alatti kaszárnyatermekkel és folyosókkal. A védelmi szempontok elsődlegességéből, az erődrendszerű kialakításból származik a vár ma is uralkodó megjelenése: horizontális jellege, hatalmas kiterjedése, laposan elnyújtózkodó, de szakaszokra bontott tömege. A városfalak és bástyák külső formája Eger városképének is egyik fontos, sok helyről feltáruló látványa. Az erőd-jelleg uralkodik a vár belső képében is, ahol néhány régi, és néhány újabbkori építmény ellenére is elsődlegesen a várat körülzáró falak belső oldala, illetve vonala jelentkezik. A föld feletti tömegek mellett jellegzetes építmények a föld alattiak is: a bástyákban elhelyezkedő ágyúállások, kaszárnyatermek, az aknafigyelő- és összekötő folyosók stb. Egerben az elpusztult, középkori építmények már kevésbé uralkodnak. Az emberek tudatában a vár általában festőién elrendezett tömegekben, tornyokkal, pártázatos lőréses falvonalak formájában jelenik meg és sokan valami hasonló félét keresnek Egerben is. Még a romokban megmaradt hatalmas kiterjedésű székesegyházat is inkább csak alaprajzában lehetett bemutatni, rekonstruálása pedig legfeljebb elméletileg — papíron és modellben — lehetséges. A gótikus palota kivételével hasonlóképpen visszaállíthatatlanok a többi elpusztult középkori épületek is. Az egri várban tehát a XVI. századi védelmi rendszer bemutatása a legfontosabb feladat. A különböző jellegű bástyákat és falakat szeretnénk minél jobban érzékeltetni, helyenként a lepusztult falazatok kiemelésével — ahogy az pl. a Tömlöc- és délkeleti Fülesbástyánál történt —