Szabó János Győző szerk.: Az egri vár híradója 1. (Eger, 1960)

SZABÓ JÁNOS GYŐZŐ: Az egri vár története I.

hagyták. Valószínűleg ez a szertartás hasonlatos a sirba belőtt nyilak /pl. Besenyőtelken/ vagy súlyos vastárgyak raellrehelyezésével. Vallási háttere az, hogy az ősök szellemének visszajérását ilyen varázslatos úton kívánták megakadályozni . Mert őseiket nemcsak rendkívüli módon tisztelték, de féltek is tőlük. Mondhatnánk az ősök kultusza vallási életük alapja volt. Ezért nem lehettek telepeik messze a temetőktől Almagyaron és Répástetőn sem, s ezért lehet a temetők előfordulási helyei alapján topografikus következtetéseket levonni. A sirokat különösen ellenséges vidéken - nagyon is szemmeltartották. A X. század második feléből egyelőre nem ismerünk leleteket az Almagyar-kőporosi részekről. Annál többet az egri medence ezekkel szemben elhelyezkedő dombvonulatáról, különösen a Hajduhegyről. /7/ De ezek már családi temetők voltak. Ugy látszik, hogy a később betelepülő "polgári lakosság" inkább a nyugati részeket szállta meg. A több, mint félévszázada feltárt sirok anyagából az idő viszontagságai nagyon keveset őriztek meg. Jóformán csak a régi kinyomtatott feljegyzésekre vagyunk utalva. De ezek is az akkori szempontok figyelembevételével készültek s a szegényesebb temetkezéseket szóra sem méltatták. Szinte véletlennek tekinthető az egyik ilyen sir megemlítése, nyilván érdekessége révén, ugyanis az egyik - valószínűleg női - sirban a csontváz nyaka körül csigaházakat találtak. A sir egyébként gazdag férfi szomszédságában volt./8/ A férj-feleség egymás közelébe való temetése régi és a honfoglalóknál is nagyrészt fellelhető szokás. A csigának mármost az ad jelentőséget, hogy ez a morva-szláv IX. századi temetkezési szertartások közé tartozott. /9/ A szláv népek életében, de általában a régi indoeurópai népek között a napiraádásnak számtalan jelét megtaláljuk. Igen gyakran a epirálid vonal, mint a nap jelképe szerepel. Ráfestik edényre, kiverik ércből, bevésik sziklába. A jómód alacsonyabb fokán a természet kész adományai is megfelelhettek, például a csigaházak vonalai. A hajduhegyi temetőnek ezt a sirját joggal szláv /női/ sirnak tarthatjuk, s a X. századi magyar-szláv családi kap-