Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
66 1945. január 9-től 1949. november 26-ig tartott az én esetemben a deportálás.... A hazautazás Máramarosszigetig tehervagonban történt. Ott három heti várakozás után elérkeztünk Debrecenbe, a Pavilonba. (Pavilon-laktanya a deportálások idején gyűjtőhely.) Itt kiállítottak egy elbocsátó levelet, egy orvosi vizsgáról szóló igazolást, és 20 Ft gyorssegélyt kaptunk. (Gém Ferenc) 18 1 Itthon nehéz élet várt a hazatértekre. Vissza kellett szokniuk az itteni életbe. Nemcsak a pszichikai és fizikai megrázkódtatás okozott nehézséget. A stressz miatt sokan megőrültek, magas volt köztük az ideg- és szívbetegek száma. A hosszú éhezés miatt néhányuk emésztése teljesen tönkrement. Volt felnőtt férfi, aki 38 kg-osan tért haza. Az állam semmiféle anyagi kártérítést nem adott az érintetteknek. Már a határon való átlépéskor megmondták nekik, hogy tilos beszélniük a történtekről. Minden deportált 5, illetve 20 Ft végkielégítést kapott „Magyarország a Szovjetunióba kiküldött vendégmunkásaként végzett munkája fejében" 18 2 Az egykori deportáltak hosszú évekig maradtak hátrányos helyzetűek. 133-an nem tértek haza. 1 8^ A NÉMETSÉG JELENE ÉS JÖVŐJE A deportálás utóélete Magyarországon a deportálásokról az elmúlt évtizedekben alig esett említés a politikai légkör miatt. Az emigráns sajtó viszont már igen korán foglalkozott a témával 18 4 1987-ben Josep Volkmar Senz könyve 18 5 a nyugati történetírásban elterjedt „Zwangsverschleppung" (kényszerelhurcolás) kifejezéssel jelöli a történteket. A magyar történetírásban az elhallgatás vagy a szándékos torzítás volt jellemző sokáig. Először Zielbauer György írt a deportálásokról 18 6, s az
