Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
65 tödében kellett dolgoziuk. Az embertelen munkakörülmények között a 24 vasöntőből 3 maradt életben. 1946. szeptember 18-án és november 10-én két újabb betegszállítmány indult vissza Magyarországra. A foglyok egy csoportja Trudoszkajára került 1947 tavaszán. Egy lengyelek, románok lakta táborban helyezték el őket. Itt fatelepen dolgoztak s mezőgazdasági munkát is kellett végezniük. Július közepén áthelyezték őket Sztalinóba egy ottani civil német lágerba. Innen 1947. augusztus 21-én hazaindult egy csoport. Csapnál jöttünk át a határon. Debrecenben fertőtlenítettek, papírokat állítottak ki. Kaptunk 5 forint végkielégítést. Augusztus 25-én érkeztünk haza Balmazújvárosba. (Loós Imre) 17 8 A deportáltak egy része 1947-ig Krasznalucson maradt, ahol a körülmények nem sokat változtak. Hétvégeken be kellett segíteni a kolhozban, télen mindennap hómunkára vitték az embereket, akik már elvégezték aznapi munkájukat. Innen 1947. július 25-én indítottak útnak egy betegszállítmányt. Volt, aki csak ez év október 12-én hagyhatta el Krasznalucsot. Almaznára kerültünk németek közé. Itt valamivel rendesebb körülmények között élünk. 1947. december 8-án a Szovjetunióban megszűnt a jegyrendszer. Már pénzt is kapunk a munkánkért. (Kerekes F.) 17 9 Július 9-én ők is hazaindulhattak. Július 24-én már Debrecenben voltak. Ott egy bizottságtól hadifogoly igazolványt és 30 Ft úti pénzt kaptunk. (u.ő.) 18 0 A balmazújvárosi deportáltak utolsó tagjai csak 1949-ben szabadultak.
