Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)
46 A temetési szokásokkal kapcsolatban régi temetési ének maradt fenn. 11 6 Mielőtt megindult a magyarokkal való összeházasodás, a belterjes szaporodás következtében sok szellemi fogyatékos gyerek született a német családokban. A későbbiekben ez megszűnt. Általában hosszú életű, termékeny emberek voltak a németek. Két jellemző adat: Joseph Keller 1817ben halt meg 80 évesen: 58 évi házasságából 14 gyermeke, 96 uno-kája és 28 dédunokája született. Martin Arwa, a korán elnémetesedett Árva család egyik tagja 1818-ban halt meg, 83 éves korában: 15 gyerme-ke, 86 unokája, 83 dédunokája és 4 ükunokája volt. 11 7 A német családok-ban legalább 3-4 gyerek született, de sok helyen 5-8. A népszaporulat tehát igen kedvező volt. Figyelmet fordítottak a szociális körülményekre is. A törvénytelen gye-rekekről intézményesen gondoskodtak, s nevet is adtak nekik: Konrad Gottweiss, Katherina Ungewiss. 11 8 Az egyház élenjárt a szociális tevé-kenységekben. 1905-től működött a Kossuth-olvasókör, ahol élénk társadalmi élet zajlott: a németség itt rendezte a nagyobb társasági összejöveteleket, lakodalmakat, banketteket, mulatságokat. Téli estéken szívesen jártak ide kártyázni, politizálni, gazdasági kérdésekről vitatkozni. A kör épületét, mely a Szoboszlói és a Kossuth utca sarkán állott, 1985-ben bontották le, amikor az alapjából egy sörös üvegben előkerült az a levél, amelyet az 1913-ban történő építkezéskor helyeztek el. 119 Eszerint a kört a tagok saját pénzükből és saját munkájukkal építették fel. Kb. 200-300 főt befogadó épület adott otthont a körnek, külön konyhával, könyvtárral, kártyaszobával. A németek maguk tartották fenn, szerelték fel s rendezgették olvasókörüket, hisz azt iskolájuk és templomuk mellett szintén sajátjuknak érezték. A németek és magyarok közti viszony általában békés volt, bár a különállás tudata mindig megmaradt. Még két-három évtizeddel ezelőtt is számontartották az idősek, ha a német legény „magyar jányt vett el". Veres Péter a Falusi krónikában a következőképpen ír a magyar-német viszonyról: „Már az én gyerekkoromban csak a gyerekek közt volt némi faji torzsalkodás. Ha magyar gyerek ment keresztül véletlenül a német
