Katona Mária: Két évszázada Balmazújvároson - a balmazújvárosi németek története / Újvárosi Dolgozatok 5. (Balmazújváros, 1997)

47 falurészen, rá-rásziszegtek a német gyerekek: „nem fílsz tőlem?", esetleg leadtak hozzá egy mellport is. De a felnőtteket már összehozta a nehéz munkásélet, a közös napszámossors. Amikor a közös munkán összeszoktak, azután már össze is házasodtak, és a német nyelvet egészen elfelejtették." 12

0 A II. világháború évei 1938-ban megkezdődtek a katonai behívások. A behívottak zöme paraszt volt, s ezért ettől az évtől fokozatosan csökkent az újvárosi temelőerő. A mezőgazdaságban hanyatlás indult meg. Alig állt talpra a község a '30-as évek nagy válsága után, most újra hasonló problémákkal küszködött. 1940-1943 között nőtt a rendszer- és háborúellenes megmozdulások, valamint a letartóztatások száma. 1944. augusztus-szeptemberben megjelentek a németek a községben. A katonákat polgári lakóházakban szállásolták el. A visszaemlékezők szerint az emberséges bánásmód volt rájuk jellemző, s nem a rablás, foszto-gatás. 1944 nyarán megindult az újvárosi zsidó lakosok összegyűjtése. Mintegy 80-90 családot, kb 500 embert költöztettek be az újonnan kialakított gettóba: ezt a Szegfű, Nádas, Zene utcák lakóházai elkülönítésével hozták létre, miután kiköltöztették innen a polgári lakosságot. A zsidókat ezután a külföldi koncentrációs táborokba szállították. 1944 augusztusa és decembere között Auschwitzban 103-an, Manthausenben pedig ketten vesztették életüket. 1944 nyarán megkezdődtek a bombázások Újvároson, s a front egyre közelebb került. A három szőnyegbombázás célja a községben állomásozó német harckocsijavító egységek megsemmisítése volt. Az egyik bombatá-madás során a Daru nevü városrész óvodája pusztult el, s meghalt egy óvónő és egy kisgyerek. A második bombázás 13 asszonyt és gyereket ölt meg, s anyagi károkat is okozott.