Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

hideg van, csikorog. Nem is lehet csak úgy kimenni a WC-re, távol van, egy rossz épület szolgálja. A nyakkendőt a fejünkre kell venni. Nem is tudom mi lenne velünk, ha nem hoztuk volna. Az olyan kendő, amit otthon hordunk semmit sem ér. Még jó is, hogy nem kell kimenni dolgozni, megfagynánk a mi kis lipityi ruhánkban. II. 24., 25. Elköltöztünk az ún. Bagolyvárból, ahol nem volt jó, s itt még rosszabb. Éhesek vagyunk, alig látunk. Elértük, amire vágytunk, hogy elköltözhessünk. Az palota volt, s nem volt jó. Ez itt deszkabarakk, azon frissen vakolva, ráfagyva. Három sor priccs van egymás fölött. Itt még többen vagyunk, idegenek is. Ezek aztán igazi németajkúak. Lefürödtünk egy vályuszerű mosdóban. Kaptunk egy injekciót, hogy ne legyen menstruációnk, mert az kényelmetlen ilyen helyzetben. II. 26., 27. Mióta itt vagyunk még rosszabb a sorsunk. Már reménykedni is alig merek, hogy egyszer hazamehetek. Éjféli 12-kor kaptunk egy kis búzalevest, annyi kis cukrot, hogy a szemünkben elférne, 1 db savanyú paradicsomot, amit egyáltalán nem óhajtunk, nincs elzsírosodva a gyomrunk. Olyan éhes mindenki, hogy bele van betegedve. III. 2. Az előző pár nap nem volt időm bejegyezni. Munkaelosztás történt. Építkezés, bánya, kolhoz. Mi kalucsnit kaptunk, tehát bányába megyünk. Ettől pedig úgy féltünk, mint a tűztől. Most már van címünk, de levél írásról szó sem lehet. Szarvas Ferencné Magyarország Krasznolucs (kőszénbánya) IX. század II. szakasz I. raj. Parancsnokunk: Kerekes Károly Megkezdtük tehát a munkát kettőkor. Egy hegyre kellett felmenni, ez nekünk szokatlan és nehéz. Most fát kellett rakodni a vállunkon. 11 órakor indultunk szállásunkra a meredek hegyen, sötétben. Irtózatos lefelé jönni. Mi most a bányakonyhán kaptunk enni. Csak káposztaleves és burizs van. Rossz, nem akar lemenni. Volt rajta konzerv is (1—2 dkg), sosem ettünk meg ilyet. III. 4. Vasárnap van, de dolgozni menni kellett. Ma először le a bányába, a sötétbe. Irtózatos pocsék valami. Csöpög a víz, tocsog a csizmánk, de fáj a kalucsniba. Átázik a nyakunkon a gallér. 23