Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

Lapátoljuk a szenet. Az orosz nők gyűrik a munkát. A nadrágjuk zörög, átázik, mire megint jönnek megszárítják itt a fürdőbe. Ők átöltöznek, de nekünk nincs rá lehetőség. Hiába fürdünk le, újra a koszost kell visszavennünk. Egy nő a kísérőnk. Nemigen vannak itt férfiak, oda az mind a fronton. Vannak itt német katonafoglyok. Azokkal szörnyű szigorúan bánnak. Azt mondják a magyarokkal nem bánnak olyan szigorúan. Drága jó féljem! Csak vége lenne már a háborúnak. Azzal biztatnak „háború kaput, pasli doma". III. Most nem lehet kimenni a bányába, fenn dolgozunk. A fát beviszik, ezzel támasztják alá, hogy be ne omoljon a bánya. MOST MÁR AZTÁN NEM KAPUNK ENNI! Csak kenyeret a lágerben. Mi egy kilót kapunk, akik nem a bányában dolgoznak azok felet. A leves egy féle, búzaleves, ami nagyon rossz. Adtak egy szem meggybefőttet. Ennyit adni egy embernek? A vizet is csak forralva lehet inni. A mosást megtiltották. gNem tudom, ők nem szoktak mosni? Ma is kiteregettünk, jön a veres lityi, fel van puffaszkodva, mint egy pulyka. Levert mindent. Ma kaptam pihenőt, először mióta dolgozunk. Szeretnénk mosni, de a lityi azt mondja az udvaron mossunk. Olyan hideg van kint, hogy befagy a mosó vizünk. Pustol a hó. Tegnap is majd meggebedtünk, úgy hordtuk a fát a nagy hóba. Itt nem söprik el a havat, legázolják. Most frissen esett, térdig gázolunk benne. A barakk deszkából van, már szelel is. Ráfagyott a vakolat, potyog lefelé, hogy bemelegedett. Nyers a deszkapriccs is, büdös. Megjöttek a bányából a férfiak, szörnyű, ahogy kinéznek. Rájuk fagyott a gúnya, csak a szemük fénylik. A hideg is lel, úgy félek, hogy nekünk is ki kell menni. III. 14. Ezen a napon azt hittem, hogy itt a vég. Dyen időt még nem láttam. Alig tudtunk a hegyről lemászni. Kerekes Zoli ment elől, ő a legnagyobb, ő még erős, megeszik mindent. Nem finnyás, mint Erzsike. Hónaljig süllyedtünk a hóba. Mire beértünk a szempillánkon is jégcsap, a ruhánkra vastagon fagyott a hó. Fáj a lábam, az összes fogam, a torkom. Erzsike is rosszul lett, hányt. Nagyon gyenge, nem eszik, mert nem jó. De itt nem adnak jobbat, meg kell, hogy együk. Otthon még a moslék is különb, ez kutyának való, nem embernek. Itt, ha megbetegszik az ember, a jó isten, ha meggyógyítja. Március 15. Most mi is elszavalhatnánk Petőfi versét, „Rabok tovább nem leszünk". Itt nincs ünnep, se jó ebéd, mint odahaza. A reggeli semmi, az ebéd egy kis fekete lé, még csak egy szem búza sem volt benne. 24