Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)
Tartalom
A már korábban citált külügyminiszteri leiratból 5 0 következtethetően fél év alatt számtalan egyéni kérelem érkezett a Magyar Külügyminisztériumhoz és a SZEB-hez — eredménytelenül. Nemcsak a balmazújvárosi hozzátartozók küzdöttek rokonaikért, országosan is sokan felemelték hangjukat a hadifoglyok kiszabadítása érdekében. „1947. május 7-én, 100 tagú női küldöttség kereste fel Rákosi Mátyást, a magyarországi kommunista párt főtitkárát és ,felkérték', hogy a magyar hadifoglyok hazaszállítása érdekében járjon el Sztálinnál. . . . Sztálin május 12-én visszasürgönyözte, hogy Rákosi és a magyar kommunista párt közbenjárására' enged a magyar nők kérésének, és az összes magyar hadifoglyokat rövidesen hazaengedi." 5 1 A kérés és az ígéret még sokáig teljesítetlen maradt, de erre nem „illett' figyelmeztetni a főtitkár elvtársakat. „Mennyi a sok sírhalom?" Magyarország második világháborús embervesztesége 1945. június 30-i állapot szerint 953.842 fő. 5 2 Az 1941-es népszámlálás szerint a trianoni területű Magyarország lakossága 9.316.000 fő volt, a világháború tehát a szó szoros értelmében megtizedelte hazánkat. Balmazújváros körzetében jelentős hadi események zajlottak: keletre a debreceni tankcsata, nyugatra a hortobágyi páncélos ütközet. A községben állomásozó harckocsijavító egység bombatámadások célpontja volt. Október 16-án a „Feldherrnhalle" páncélgránátos hadosztály a falu utcáiról adta le sortüzeit a szovjet egységekre. 5 3 Mindezek ellenére mind az anyagi javak pusztulását, mind az áldozatok számát tekintve a község sokkal kedvezőbb helyzetben volt az országos átlagnál. Tényszerűen, csak a halotti anyakönyvek adatait figyelembe véve a település embervesztesége a lakosság alig 3%-a. Ami megdöbbentő, hogy a háromszori szőnyegbombázás civil, és a fronton elesett katona áldozatok az összveszteség 35%-át teszik ki, az elhaltak 65%-a pedig a szovjet munkatáborokban és a náci koncentrációs táborokban (azonos arányban) pusztult el. A Donyec-medence szénbányáinak környékén jeltelen, hantnélküli sírokban és tömegsírokban 133 balmazújvárosi deportált nyugszik. Az áldozatoknak közös síremléket 45 év elteltével készíttetett Balmazújváros lakossága. A visszatért túlélőknek az elmúlt évtizedekben szinte szégyellni —, de feltétlen titkolni való volt életük e tragikus korszaka. „Azt mondták, bárhol kérdezik, azt kell mondani, hogy jóvátételi munkán voltunk és önként vállaltuk." 5 4 16
