Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

II. rész VISSZAEMLÉKEZÉSEK ÉS NAPLÓRÉSZLETEK Minden történetírói értekezésnél, korabeli hivatalos iratnál hitelesebb képet nyújt az eseményekről Szarvas Ferencné Kuhász Mária és Kerekes Ferenc naplója, melyet fogságuk ideje alatt írtak. t A ma még élő szemtanúk és szenvedő résztvevők emlékeibe is kitörölhetetlenül bevésődtek az események, ők így emlékeznek vissza: Balmazújváros 1945. első napjai A front éppen, hogy átvonult ezen a részen, mindenki bizonytalanságban élt. Sok emberünk oda volt még a fronton. A falvakban, városokban úgy-ahogy helyre állt a rend. A tanyavilágban még mindig voltak olyan katonák, akik zaklatták az embereket. A szüleim úgy gondolták ettől a zaklatástól megkímélnek, ha a szoboszlói határból beköltözöm a rokonokhoz Újvárosra. Már itt is terjedt a hír, hogy a faluban és a tanyákon is szedik össze az embereket, főleg az úgynevezett németeket. Azok, akik elrendelték a svábok deportálását, óriásit tévedtek. Én csak hírből tudom honnan jöttek őseim. Érzem magam olyan magyarnak, mint akinek elődei Árpád mellett lovagoltak e hazába. Hiába jöttek rá erre idővel. A megtörtént dolgokat nem lehet megmásítani! (Vincze Sándor né) 1945. januárjában volt az a szégyenteljes esemény, amikor Balmazújvárosról többszáz személyt hurcoltak el kényszermunkára. Az utcabizalmi beszólt minden házhoz, hogy senki ne hagyja el a lakását, mert népszámlálás lesz. E helyett 3-án reggel megkezdték az emberek összeszedését, előbb a Németfaluban, majd minden részen. (Loós Imre) Január 2. 16 éves voltam, amikor értem jöttek. Azt mondták munkára visznek, de hova, meddig, arról nem beszéltek. (Nagy Imre) Január 3-án reggel beszólt egy ember (Vincze János), hogy nem hagyhatjuk el a falut. Nemsokára jöttek értem. Bevittek a városházához fegyveres kísérettel. Azzal az indokkal, hogy megyünk munkára, mert német szárzazásúak vagyunk. (Tar Sándorné Éder Erzsébet) 17