Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

A második névsort 1945. december 31-én — csaknem egy évvel az események után - fektették fel. Az aláírás szerint a nemzeti bizottság elnöke, a Magyar Kommunista Párt, a Nemzeti Paraszt Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazda Párt nyilatkozik, hogy a „névsorban felvett balmazújvárosi lakosok politikai magatartása ellen, sem a múltban, sem a jelenben kifogás nem merült fel." A szoros abc-ben lévő névsor „külön jegyzék a nemzetgyűlési választók névjegyzékébe fel nem vett — visszautasított — személyekről (1945: VIII. tc. 15. §. (6) bek.)" fejlécű nyomtatványra készült. Mivel a nemzetgyűlési választások már november negyedikén lezajlottak, arról lehet szó, hogy a kimaradt nyomtatványokat használták fel. A névsor készítésének céljára utal azonban, hogy iratborítóul a Magyar Külügyminisztériumból érkezett levél szolgál, melynek tárgya a „Balmazújváros Községből elhurcolt személyek kiszabadítása."

2

2 A levél szövege a következő: „Értesítem a Községi Elöljáróságot, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak 1945. augusztus 22-én kelt nyilatkozata szerint az összes hadifoglyok és polgári letartóztatottak a közeljövőben hazatérhetnek, ennélfogva a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak 1945. augusztus 22-én kelt nyilatkozata szerint az összes hadifoglyok és polgári letartóztatottak a közeljövőben hazatérhetnek, ennélfogva a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyes konkrét kérelmekkel egyelőre nem foglalkozik. Annak idején természetesen érdeklődni fogunk azok sorsa iránt, akik a most folyamatban levő szabadonbocsátások után sem tértek vissza lakóhelyükre." Ez a névsor 420 személy nevét tartalmazza. Harminchat név kivételével azonos a januárban készített listával, de a még ma is élő volt deportáltak többszörösen ellenőrzött közlése szerint és a 36 személy közül még élők nyilatkozata alapján biztos, hogy őket is január 13-án hurcolták el. A két névsoron kívül, majdnem egy éven keresztül csaknem félszáz volt deportálttal együtt folytatott kutatómunkával további három személy nevével nőtt az elhurcoltak, de egyik kimutatásban sem szereplők száma. így a dokumentumok és visszaemlékezések alapján (a tévedés minimális valószínűségével) megállapítottuk, hogy Balmazújvárosból 1945. január 13-án a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcoltak száma 547 fő. Több mint negyedszázaddal ezelőtt Veres Péter az 1944—1945-ös eseményeket elénk táró önéletírásában — „Az ország útján" — írja: „. . . Arról a majdnem hatszáz emberről (férfiak, nők vegyesen) van itt szó, akiket a német fasiszták által elpusztított ukrajnai vidékekre vittek helyreállítási munkákra..."

2

3 Átérezve, hogy a száraz statisztikai adatok mögött emberi sorsok, s jelen esetben emberi tragédiák vannak, mégis szükségesnek tartjuk az adatokat részletesebben elemezve közzé tenni. Deportáltak összesen 386 férfit (71%), 161 nőt (29%). Az embertelen körülmények, a higiénia és az orvosi ellátás szinte teljes hiánya miatt minden negyedik deportált meghalt. A nők, úgy tűnik, jobban elviselték a lelki, fizikai 9