Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

unió Állami Honvédelmi Bizottságának (ÁHB) 1944. október 27-i - a magyar-szovjet kapcsolatfelvétel utáni — határozata azt szögezi le, hogy „a szovjet csapatok bevonulását az ország területére kizárólag a katonai helyzet és az a tény tette szükségessé, hogy a németek és a mellettük kitartó magyar csapatok mé mindig ellenállnak."

5 Ugyanebben az időben az R. J. Malinovszkij vezette 2. Ukrán Front és a mai magyar területre elsőként lépő 53. összfegyvernemi hadsereg parancsnoksága a harcoló állományt egy több oldalas tájékoztatóval igazítja el a magyar viszonyokat s az itt kialakítandó és követendő szovjet-magyar kapcsolatot illetően. E tájékoztatóból a vörös hadsereg katonái értesültek arról, hogy a magyar nép több évszázada harcol a német elnyomás ellen; hogy milyen hősiesen küzdött a proletárdiktatúráért a Magyar Tanácsköztársaság idején, s hogy többszázezer volt magyar hadifogoly állt át, és küzdött a fiatal Szovjetunió létéért. A tájékoztató egy részét külön is ki kell emelnünk. „Az ellenünk harcolt és harcoló országok viselik és viselni fogják a felelősséget vezetőik gaztetteiért, és tartoznak megfizetni azokat a károkat, amelyeket ebben a háborúban a Szovjetuniónak okoztak. De nem szabad összetéveszteni a német és a magyar fasizmus által kétszeresen elnyomott Magyarország dolgozó lakosságát Horthy bűnös kormányával!"

6 Korom Mihály íjra: „. . .ennek a dokumentumnak az alapján meghozott szovjet intézkedések nem a legyőzött alávetését, kiszipolyozását és gúzsbakötését szolgálták, hanem valóban a fasizmus szétverését, s ezzel együtt az általa elnyomott dolgozó nép felszabadulását segítették elő."

7 Ami a valóságban történt, azt a 45 éven keresztül agyonhallgatott, szándékosan ködösített múltból elsősorban az események szenvedő résztvevőinek egyre szaporodó visszaemlékezései világítják meg. A magyar fegyverszüneti feltételek együttes kidolgozását 1944. december 27-én kezdték meg. A január elsején Moszkvába érkező magyar delegációt Gyöngyösi János külügyminiszter vezette. Miközben diplomatáinkat a nagyhatalmak, elsősorban a szovjet fél passzív várakozásra ítélték, a Vörös Hadsereg az ország általa megszállt

8 területéről tízezerszám szedte össze a lakosságot, s hurcolta a szovjet hátország kényszermunkatáboraiba. Sok kutató a „jóvátételi munkára" illetve a „jóvátételi közmunkára" történő elhurcolást azonosítja a potsdami értekezlet 1945. július 25-én tartott kilencedik ülésének, a német nemzetiség kitelepítésére vonatkozó döntésének korábban megkezdett végrehajtásával. Fehér István szerint

9 „a magyarországi németek ügye hivatalos formában 1945. január 20-án, az aláírt fegyverszüneti egyezményben merült fel először, amelyben a magyar kormány kötelezettséget vállal, hogy internálja a német állampolgárokat (1. §. 1/B pont 2. bek.), közre fog működni a háborús bűncselekménnyel vádolt személyek letartóztatásában (14. §.) és haladéktalanul feloszlat minden 6