Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

Hitler-barát vagy más fasiszta szervezetet." (15. §.)

1

0 „A német nemzetiségű lakosság kitelepítése tulajdonképpen 1945 februárjában kezdődött meg Magyarországról, amikor a szovjet katonai hatóságok a Tiszántúlon élő németek egy részét deportálták a Szovjetunió területére, de közülük elsősorban a nőket 1945 nyarán hazaengedték" - olvashatjuk Balogh Sándor »Magyarország külpolitikája 1945-50' című könyvében.

1

1 Máshol

1

2 szintén ő írja: „. .. még február hónapban a Szatmár megyei németek egy részét eltávolították az országból. A kitelepítés keleti irányban történt." Zielbauer György a deportálások kezdetének időpontját Balogh Sándorral szemben 1944 december végére teszi.

1

3 Állítását igazolja a Csanád-Arad—Toron tál k.e.e. vármegye főispánjának utasítására az eleki járás főszolgabírája által készített jelentés, mely részletesen leírja a deportálás ottani lefolyását: „Elekre 1944 december 26-án egy 200 főt számláló ún. GPU-osztag szállásolta el magát. Az osztag őrnagy rendofkozatú parancsnoka még aznap este elrendelte a község lakosságának összeírását. A névsorok elkészítése után, 1945. január l-jén éjjel 22 órakor a járási főszolgabíró a német nemzetiségű, illetve német nevű lakosság mozgósítására kapott megbízást a szovjet parancsnoktól. Minden 17,5 évtől 35 éves korig teijedően a nők, illetve 16,5 évtől 45 éves korig a férfiak 20 napi élelemmel és ruházattal jelentkezni voltak kötelesek a kijelölt gyűjtőhelyeken. Az orosz parancsnok engedélyezte egy — a kommunista párt, a kisgazdapárt tagjaiból és kipróbált magyar érzelmű emberekből álló — felmentési bizottság megalakítását: Ez a bizottság 250 személy felmentésére tett javaslatot. A javaslatot az orosz parancsnokság elutasította, majd 1945. január 2-án reggel 7 órakor elrendelték minden fenti korhatárú német nevű egyén jelentkezését. Az emberek összegyűjtése 1945. január 11-én befejeződött, majd Gyuláról, Mezőberényből érkezettekkel együtt már délre elhelyezték őket a vagonokba. A három példányos névsor 1903 főt tartalmazott. A szállítmány 1945. január 11-én elhagyta Elek község vasútállomását. Az elszállítottakból 983 fő volt az eleki lakos, 320 fő Almáskamarásról, a többi Gyuláról és Mezőberényből

1

5 került kiszállításra. Kern József az MKP járási és eleki szervezetének a vezetője nem fogadta el csak a saját személyére és leánya részére biztosított felmentést, és a szerelvénnyel együtt elhagyta a községet."

1

6 A civil lakosság elhurcolása dr. Fazekas Árpád szerint még korábban kezdődött meg.

1

7 „A Vörös Hadsereg katonái Nyíregyházát 1944. október 31-én foglalták el másodszor és immár véglegesen a fasiszta német csapatoktól. A súlyos utcai harcok befejeződése azonban a szétrombolt és feldúlt városban nem hozta meg mindenki számára a várva várt békét.. Sőt, két nappal később, 1944. november 2-án következett el a város történetének leggyászosabb napja. Ekkor ugyanis fegyveres szovjet katonák a visszamaradt mintegy 15.000 lakosból összefogdostak 2000 civü férfit, akiket éjjel a megyei börtönben tartottak, s másnap gyalogmenetben Debrecenbe, illetve innen marha7