Árva Erzsébet – Pozsonyi József: Deportáltak — Balmazújvárosról elhurcoltak visszaemlékezései / Újvárosi Dolgozatok 4. (Balmazújváros, 1989)

Tartalom

meghalt. így maradt nálam ez a borotva. A mai napig is használom. Bármikor a kezembe veszem, visszagondolok azokra a keserves időkre." Loós Imre: A feleségemmel együtt deportáltak. 1945. február 24-én érkeztünk Krasznalucsra^ a végleges lágerbe. Már a látása is hátborzongató volt. Drótkerítés, minden ötven méteren őrbódé állt. A deszkapriccseken se szalma, se takaró. Olyan deszkából volt, amin pár héttel ezelőtt még rigók fütyültek. A bekerített területen hat épület volt. Századonként voltunk elosztva a barakokba. Minden századnak volt egy szovjet parancsnoka és egy magyar megbízottja. Emlékezetem szerint néhány megbízott neve: Stein, Schlenk. Niegner. A szénbányába kerültem. Havonta kaptunk 80—120 rubelt. Napi kosztunk 8-10 rubelbe került, így sok ember nem tudta kiváltani a fejadagját. Áldatlan állapotok között éltünk. Betegség, járvány tetőzte nyomoróságunkat. 1946 tavaszán Druzskovkára szállítottak bennünket. Itt olyan lágerba kerültünk, ami háborús bűnösök részére volt fenntartva. Egy vasgyárba jártunk dolgozni. 1946. augusztus 26-án itt Druzskovkán született gyermekünk. Feleségemet a gyermekkel decemberben hazaengedték. A betegek hazaszállítása és a nagyfokú elhatározás lecsökkentette a láger létszámát. 1947-ben Trudoszkájára kerültünk. Itt voltak lengyelek, magyarok, románok. Szinte szégyelltük magunkat, mert egy teljesen más világba kerültünk. Mi koszosak, elgyötörtek voltunk, ők rendes ruhában és normális körülmények között éltek. Rendesen adtak enni és rendesen dolgoztunk. 1947. június közepén elszállítottak bennünket Sztalinóba. Itt is egy hatalmas tábor volt. Augusztus 21-én innen indítottak el minket Magyarország felé. Csapnál jöttünk át a határon. Debrecenben fertőtlenítettek, papírokat állítottak ki. Kaptunk öt forint végkielégítést. Augusztus 25-én érkeztünk haza Balmazújvárosra. Számunkra ez a nap életünk végéig a felszabadulás napja. Kerekes Ferenc: 1945. január 14-án indultunk el a nagy, ismeretlen útra. Az útvonal Balmazújváros, Debrecen, Berettyóújfalu, Nagyvárad. Itt erdélyi magyarok kerültek hozzánk. Következett Kolozsvár, Segesvár, Brassó. Január 19-én hagytuk el a magyar határt. Románián keresztül elérkeztünk Jassi városához. Végre vizet vettünk az állomáson, a szomjúság állandóan kínzott bennünket. Beszarábián keresztül folytattuk elkeseredett utunkat. Ukrajnát és Dnyetroptrovszkot érintve haladtunk tovább. 1945. január 31-én érkeztünk Krasznij Lucs bánya34