Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Gondy és Egey fényképészműterme a Teleki (Szent Anna) utcán

Fényképész és modellje azon hierarchikus viszonya, ahol a legfelső fokon sohasem a mester, hanem a modell kívánságai állnak, csak a valóban művészi ambíciójú fényképészek esetében borulhatott fel, vagy legalább közelíthetett egymáshoz - hiszen az ambíció mellett is meg kellett élni valamiből, a fényképész sohasem lehetett független úr; ez a viszony őrizte meg a portréfényképészetet változatlan mozdulatlanságban egy fél évszázadon keresztül. A Gondy és Egey műterem pedig, bármennyire szépítjük is, ha ügyesebb vagy szerencsésebb volt is a társainál, csak egy volt a sok, a száz meg száz hasonló műterem közül, amelyek hosszú éveken át tartó kisvárosi uralmukat a fölény és magabiztosság látszatával, a kormányzást valójában a közönségnek átadva őrizhették csak meg. (közjáték) Egyetlenegy fénykép verzójából nyert adatunk van arra, hogy a Gondy és F.gey cég 1871 után fiókműtermet nyitott Szatmárnémetiben. A verzón a londoni érem szerepel, a grafika megegyezik az első önálló Teleki utcai verzóéval, de az éppen aktuális debreceni cím nincs feltüntetve rajta, mint például a kassai verzó esetében volt. A verzó nyomása hibás, de nem tudjuk, hogy ezért, vagy a műterem rövidéletűsége miatt olyan ritka-e. Az újsághírek majd 1875 júliusában említik egy szatmári műterem állításának lehetőségét, de abban az időben egyrészt már mindkét kiállításon nyert érmet feltüntették reklámjaikon, másrészt, GONDY ÉS ECEY látjuk majd, ez a hír kacsának bizonyult. A fiókműteremnyitás tehát mindenképpen erre a különben is igen aktív, változásokkal-költözésekkel teli időszakra, 1871-74 közé tehető - létéről és sorsáról azonban semmilyen más információnk nincsen. 11. GONDY ÉS EGEY I ÉNYKÉPÉSZMŰTERME A TELEKI (SZENT ANNA) UTCÁN Gondy Károly 1872-ben, 8 év munkája eredményeképpen, megvásárolhatja Bauer Antal Teleki utcai házát a hozzá tartozó ondódi szántófölddel együtt - s ezzel maga is, büszkén, a „nagy adót fizető polgárok" sorába lép.

253 Köztudomású, hogy Debrecen utcái csaknem a 19. század végéig burkolatlanok voltak, mindent por, de a magas talaj- és belvíz miatt leginkább sár borított. Az utcák lefedését az idők során többször megkísérelte a városvezetés, s a Teleki utca ebből a szempontból különösen szerencsés volt, mert az újabb és újabb anyagokat rendre ezen a rövid szakaszon próbálták ki. így a nagy tűzvészkor a leégett Nagytemplom tégláival és fapallóval burkolták, amely azonban fokozatosan elsüllyedt a sárban. Ugyanígy járt az 1850-es években lerakott újabb téglaburkolat is, míg 1863-ban, vagyis tíz évvel a műterem ideköltözése előtt végre terméskő burkolatot kapott az utca.

254 Az egyetlen fényképen azonban, amely a századvégen ábra-