Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

GONDY ÉS ECEY beszámolójából értesülünk: az újságíró nem ismeri az asszonyt, így nem említi fel a megjelentek terjedelmes névsorában: Boros Róza nem segíti férjét a társadalmi kapcsolatépítésben.

168 Bár egyik házasságával sem sikerült kiaknáznia az ebben az intézményben rejlő értékes lehetőséget, hiszen mindkét esetben kényszerű férj volt, kislánya megszületése kárpótolta az esetleges kudarcélményekért. Gondy számára mindennél fontosabb lesz ez a kislány, „édene legkedvesebb virágszála", örököse, életművének reménybeli kiteljesítője.

169 Minden kései gyermek szülőjéhez hasonlóan - hiszen már nagyapa korban van odaadó szeretettel, kényeztetően, ajándékokkal elhalmozva, a széltől is óva neveli.

170 A kislány hatéves korától a kedvesnővérek szomszédos iskolájába jár, hamar megtanul írni és olvasni, édesapjától pedig a hazafias nevelést is megkapja.

171 16 éves korában novellája jelenik meg à Debreceni Leányok Könyvében,

172 de úrilányhoz illő társasági életet élni, bálba és zsúrba járni még elkezdeni sincs ideje, hiszen az iskolapadból még ki sem nő, amikor 17 éves korában férjhez megy. Vagy férjhez adják. Gondy Károly a közeledő végre gondolva tarthatta fontosnak, hogy leánya sorsáról még ereje teljében saját maga gondoskodjon, hogy személyes felügyelete alatt, az ő áldásával történjék a megfelelő, megbízható fiatalember kiválasztása, s ezzel Klárika sorsának egyenesbe lendítése. MiuGondy Klári és Thurzó Kálmán, 1909 körül, celloidin, boudoir tán pedig a megfelelő fiatalember meglehetősen hamar felbukkant a színen, Gondy saját élete példáira is gondolva sürgethette a kapcsolat mielőbbi törvényesítését, egyfelől, mert kár lett volna a kitűnő partit elszalasztani, másrészt a helyre nem hozható bajok elkerülése miatt. Valószínű, hogy Gondy egyetlen, kedves gyermekét nem kényszerítette volna pusztán taktikai, politikai okokból senkihez, akit nem szeretett, de nyilvánvaló, a fent leírtakból is következően, hogy számára csak az lehetett alkalmas vőjelölt, aki elég jó házból származik ahhoz, hogy családjának, és saját személyének társadalmi életben elfoglalt rangja által biztosíthassa majd leányának a megbecsültséget és biztonságot. Ha már az ő sokéves küzdelme nem volt elég e rang eléréséhez - s egy lány, egy asszony esetében ez különben is egészen másképp esik a latba, mint egy férfinál - a férjre hárul a feladat, hogy „nevet" adjon vá-