Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, polgárok
GONDY ÉS ECEY nélküli ép kanapét a legundokabb mobiliának tartják. A szerető szívek frigye hitelesítésre szorul. Ki oly vakmerő, hogy mer szeretni az egyházi és világi hatalom beleegyezése nélkül? Érvénytelen minden bók, bűnös minden csók, mely még az oltáron innen elcsattan, törvénytelen annak minden gyümölcse. (...) Mit is keres e világon a poronty, ki még születését sem tudja igazolni? Ily szerencsétlen nem mehet sem árva- sem lélekszámba: a lelenc semmi! - Semmi! Hát nem Isten képére van teremtve ő is?" „Leányanyák! Vigasztalódjatok! Az igaz szeretet fájának nincsen fattyú hajtása és gyümölcse csak nemes lehet, (...) mely nem is a piacnak, de később magatoknak lesz a legbecsesebb!" 157 - intézi nem egyszer szózatát, személyes, gyermekkori tapasztalatok alapján a megesett lányokhoz; illetve a városhoz, árvaházak és anyaotthonok, segítő pénzalapok létrehozását sürgetve. A jótékony nőegylet és annak árvaháza volt egyébként az egyetlen intézmény, amely számára rendszeresen adakozott. 158 ) Gondy Károly tehát végre benősülhetett egy tekintélyes debreceni családba - ő ezt kapta hozományul; Jóna Róza pedig a visszaszerzett tisztességét, biztos családi hátteret és megélhetést kapott az esküvővel: a házasság nevű kompromisszum megköttetett. Hogy milyen fontos volt Róza mielőbbi férjhez adása, hogy milyen erős volt még a századvégen is ennek a társadalomnak a szorító ereje, azt a következő, jóval később megesett történettel támasztjuk alá; egyúttal arra is példát mutatva, hogy mennyire a felbomlás szélén állt már ekkor az a világkép, az az erkölcs, amelynek biztosítania kellett volna tagjai számára a közösség megtartó erejének tudatát, mennyire nem volt már képes alternatívát nyújtani a leszakadóknak, s mennyire kevéssé volt már tartalom és értelem a szigorú szabályok és törvények mögött. A történet szereplői ugyanazok, húsz évvel később. 1902 júliusának elején hírt adtak róla a debreceni lapok, hogy Péntek Margit, 17 éves, „viruló, egészséges, szép leány", Jóna Dániel unokája, váratlanul, rejtélyes körülmények között elhunyt. Pár nap múlva már azt is tudni vélték, hogy a leány öngyilkos lett, amelynek oka „egy ártatlan pletyka, melyet meggondolatlan emberek keltettek, s a melyet annyira szívére vett az érzékeny lányka, hogy mikor hírét vette, másnap a halálban keresett menedéket". Ekkor, a család felkérésére írja meg az esetet tisztázandó, a pletykákat eloszlató cikkét Gondy Károly, akinek az áldozat a keresztlánya volt. A három magánlevelet is közlő írásból az derül ki, hogy az anya - Jóna Gizella - egyik barátnőjének férje beleszeretett az ártatlan leányba, aki ez érzelmet viszonozni vélte, leveleik azonban a feleség kezébe kerültek, s a hírre a lány felvágta az ereit. Ekkor még megmentették ugyan, de a sebeit diszkrécióból kezelő szomszéd nőorvosnál tett gyakori látogatásai félremagyarázásokra adtak alkalmat. A megzavart idegzetű leány a kísértő újbóli felbukkanása és újbóli lelép-
