Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

leződésük után a szégyen elől a halálba menekült - ezúttal sikeresen. A történet szereplője még Jóna Dániel is, akit a feleség levele szintén értesített az esetről, de a leány félelme attól, hogy nagyapja megtud valamit, csak siettette a halálát, mellyel így megelőzte a kézbesítést.

159 A tipikusan századfordulós történetből több dolog látszik. Egy ilyen eset nem történhetik meg egy tradicionális, megtartó erejű közösségben. Az öngyilkosság, mint a problémák megoldásának legegyszerűbb módja - mely egyre gyakrabban bukkan fel a cívis családokban is - csak egy értékeit és hitét vesztett, semmiféle fölsőbb hatalomban, sem istenben sem földi helytartóban nem bízó, felbomló társadalomnak lehet a sajátja: az ezekkel a jelzőkkel illetni szokott századvégi polgárság divatja, mely lassan az „öngyilkosok városává" teszi Debrecent, csak egy fogadókész társadalomban találhat visszhangra. És a századvégre az egyre inkább városiasodni kezdő Debrecent már megfertőzik a nagyvárosi téveszmék is; eléri az a végzet, amelytől a cívisek és teoretikusaik már évtizedek óta féltik közösségüket; amelyet feltartóztathattak ideig-óráig, de bekövetkeztét nem lehetett megakadályozni. Gondy Károly a jelen esettől függetlenül szomorúan és sajnálattal, bizonyos megvetéssel tekint az életüknek önkezükkel véget vetőkre: „kicsiny hittel és még kisebb lélekkel öngyilkosságra vetemedünk, a természetes halál már csak a gyáváké...". „... az embernek minden Istentől mért csapást békével és megadással kell elviselnie és nem GONDY ÉS ECEY 53 öngyilkossággal kitérnie a veszedelemnek..."

,<,(l Látszik az esetből ugyanakkor az is, hogy egy hibás lépés, a bűn legkisebb árnyéka, legyen az akár csak pletyka: örökre tönkre tehet egy életet. Annak idején Jóna Rózát, sokkal nyilvánvalóbb botlása ellenére még meg lehetett menteni, mert volt hová fordulnia segítségért, ekkor azonban már Jóna Dániel személye sem jelent védelmet: Margit egyedül dönt a sorsáról. A család, és a Jóna Dánielben, mint páter familiasban megtestesülő cívis társadalom, amely törvényeit egyre kevésbé képes önmagán kívül érvényesíteni, egy tapasztalatlan, értékbizonytalanságban élő fiatal lány számára már nem jelenti az otthon biztonságát. A „nagy Jóna" háza ekkor már nem a város egyik mindenki által ismert, vendégjárta, pezsgő szellemi központja, hanem a cívis életforma és eszmevilág egyik utolsó bástyája, maga pedig a benne őrzött kincsek szigorú őre: miközben ugyanaz maradt, az idő elszállt fölötte. Gondy Károlynak nem lett szerencséje ezzel a Jóna családdal kötött házassággal. Jóna Róza, hat év házasság után, 1887. április l-jén világra hozza közös gyermeküket, akit Károly Rezső névre keresztelnek apja és keresztapja, Somogyi Rudolf

161 budapesti mérnök, számtan- és természettan-tanár, Gondy barátja és egykori műegyetemi iskolatársa neve után.

162 „Számítás az egész élet. Már magát a születés-napot mennyi számítás előzi meg! A komák rangja, vagyoni állása, a felveen-