Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

polgári létformába nevelődtek bele. A polgár gyermekhez való viszonyát idézi ez a magatartás már, amely egyenjogú, gondolkodó félként kezeli a gyermeket, szemben a cívis kis rabszolgáival. Még nagyobb „merészségre" vall, hogy két kislánnyal özvegyen maradt Gizella lányának Jóna Dániel megengedi, hogy kalaposüzletet nyisson az atyai házban, vagyis olyan foglalkozásba kezdjen, amely saját jövedelemhez, önállósághoz juttatja - s amely megélhetési forma tipikusan az emancipált, független, szegény városi leányok sajátja. Jóna Gizellát nyilván eltartotta volna az apja vagy apai öröksége élete hátra levő részében, de ő Bécsben kitanulhatta és - jellemzően, egyelőre csak az apja házánál - gyakorolhatta mesterségét, akár egy fiú."

5 Ilyen körülmények között már érthetőbb, hogyan felelhetett meg ebben a családban vőnek egy idegen, egy betolakodó, egy fényképész, aki se nem iparos, se nem művész, se biztos társadalmi státusza, se rokona, se ismerőse, de még polgároklevele sincsen, a város szolgája, és ráadásul vénlegény: minden igyekezete ellenére, mindannak a megtestesítője, ami a debreceniséggel ellenkezik. Erényének csak biztos jövedelme és tisztességes neve mutatkozik: s most erre van a legnagyobb szüksége a Jóna családnak. A házassággal sietni kellett, hiszen a 22 éves Rózának újszülött gyermeke volt, akinek apára, családra, biztonságra volt szüksége.

154 A cívistársadalom törvényei ugyanis az itt lehetséges mindkét eset előfordulásakor igen szigorúak voltak. Ha Róza GONDY ÉS EGEY 5I megesett, az olyan szégyen, hogy legény nem is veheti el, legfeljebb öreg vagy rosszhírű legény. Ha viszont özvegyen maradt volna ilyen fiatalon, akkor is csak özvegyember vagy öreglegény jutna neki - de abban az esetben nem lenne olyan sürgős a házasság, hiszen özvegynek lenni szerencsétlen, de tisztességes állapot; és van belőle más kiút is: lásd nővére kalaposipari tanulmányait. Ebben az esetben a gyermekkel szembeni apai jogokat különben is a nagyapa gyakorolná, akkor is, ha később férjhez megy az özvegy: a férjnek nincsen a gyermekkel szemben sem kötelezettsége, sem felelőssége.

155 Nem tudjuk, itt melyik esettel állunk szemben, a gyermeket Reke Piroskának hívták, Gondy házában nevelkedett, még talán a Szepességre is elcserélte német szóra, ahogy illett,

15

" de édesanyja halála után nem hallunk többet felőle, valószínűleg visszakerülhetett nagyapja házába. A házasságot egyébként a fényképész részéről e gyermek sorsa fölött érzett aggódás: Gondy családi alapozottságú „szociális érzékenysége" nagy mértékben elősegíthette. (Ha pénzt fordítanának a „névtelenek" nevelésére, „egészségesebb fajnak örvendene az emberiség, mely tilos fájának legszebb gyümölcseit az árokba hullatja, míg satnya, kényszerházasság szülte, és sokszor idegen ágba oltott csemetéit hideg kebelén csak dermeszti." „Van törvényes ágy (...) melyet sok törése és sérülése dacára szolidnak tekint a világ, míg a törvénytelen, de mocsok