Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, polgárok
50 GONDY ÉS EGEY inkább a fényképész, amellyel szemben mindig másodrendűnek érezte magát, hiszen ő abból a körből végképp ki volt rekesztve. „A virilitás intézmény a legbrutálisabb a világon - mondja erről - axiómája: minden szegény ember szamár, még ha végzett is. Visszája: minden gazdag, ha mindjárt öröksége után lett azzá, okos. Azt sem kérdik a virilistől - mintha a geniusról volna szó - hogy tud-e magyarul, megérti-e amit a közgyűlésben tárgyalnak, beszélnek, minek, kinek tartja tulajdonképpen a magyart? Ezek szerint valakinek az okossága már a bölcső homlokfájára van vésve, »a város kedvence«, a csecsemő homlokán pedig még a nagy kérdőjel (...) figurái. Szomorú állapot! Még jó, hogy a tudományt felébe betudják!" 14 * Jóna Dániel helyzete, népszerűsége, karrierje, a családi háttér adta magabiztosságból eredő cselekvési- és szólási szabadsága azonban a kényszerű és maga választotta szerepek szorításában élő fényképész szemszögéből önmagában is okot adhatott az irigységre. Hogy ezt milyen családi konfliktusok fűszerezték esetleg a háttérben, arról nincs tudomásunk. Jóna Dániel pedig a lehető legmesszebbmenőkig élt ezzel az irigyelt szólási szabadsággal. Családja ősi debreceni gyökerei dacára a Szabadelvű pártnak volt oszlopos tagja, és a mindenkori polgármesternek tanácsadója városi ügyekben. A pártpreferenciáktól eltekintve azonban nem vonhatta ki magát saját családja és a cívistársadalom befolyása, szabályai és elvárásai alól, bár úgy tetszik, néha megpróbálta. A városi közgyűlésben ugyan, cívis gazdához méltóan, azokkal szavazott, akik az idegeneket, betolakodókat kizárnák minden városi jogból, és ő is „körömszakadtáig ragaszkodott azon városi statútumhoz, hogy tanyabirtok csak okleveles és házzal bíró debreceni polgárok által szerezhető meg, mert a debreceni határ a debrecenieké" 149 - saját felügyelete alatt álló családjában sokszor engedett már a „józan ész" követeléseinek, a modern, felvilágosult polgári lét szirénhangjainak: a hagyományok és szabályok felrúgásával bizonyára kiváltva társadalmi osztálya rosszallását. A lassan kezdődő városiasodás apró jeleiként alakulni kezdő intézményeket, mint büszke polgár, kitüntette pártoló látogatásával: valamennyi gyermeke részesült zeneiskolai képzésben, és a színházban állandó páholyt bérelt. 150 Öt leánya mellett második házasságából származó egyetlen fia, noha az ügyvédi pályát választotta, tanulmányai ideje alatt a Zenede tanáraként tanította zongorázni a polgárok leánykáit. 151 Ha ismerjük a cívis művészethez, különösen a zenéhez való viszonyát, amelynek csak Isten dicsőítéséért van létjogosultsága, 152 akkor nagy bátorságnak tűnhet ez; de Jóna e gesztusaival nem volt egyedül: ahhoz a maroknyi csoporthoz tartozott, akik tősgyökeres debreceni létükre, saját érdeküknél előbbre helyezték a város jóllétét, s ennek útját az urbanizációban látták. AJóna-gyerekek a Vecsey, Pallay, Szikszay, Csanak, Sesztina, Várady-Szabó és más gyerekekkel együtt, már egy viszonylag modern
