Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

Jóna Dániel, Gondy Károly apósa, mint lövész, 1875 körül, albumin, vizit Mindezeket a szeretettel és elismeréssel bemutatott tulajdonságokat egészen másként látta a nálánál alig hat évvel ifjabb veje, Gondy Károly, írásaiban gyakran terelődik a szó a városvezetés anomáliáinak kipellengérezése közepette a „nagy Jónára", a „műlakatos és műmamelukra",

145 akivel azonban ez írások idején, látni fogjuk, már megszűnt családi összeköttetése, így senki érdekeire vagy érzékenységére nem kellett tekintettel lennie. A hangvétel kissé fanyarabb, mint a fenti dicshimnuszé. „Fekete kávé, fekete tenta foly ott, hol a nagy Jóna beszél, és szürcsöli a bölcselet titkait. Kicsit nagy szót hall, de annál nagyobbat mond, legkevésbé sem alterálja a házi gond. SoCONDY ÉS EGEY 49 kat prédikál, de még többet orgonál, mert bírja a fúvó és pedál. Otthon ügyes ciklopszai szítják a tüzet, így csak eléggé jól halad az üzlet. Egy ügyvéd veszett el benne. Nagy kárára van a hazának, hogy annyi okosság parlagon és nem a parlamenti Wertheimben refoszforizál, de meg, kár nekie is nem agenturát, ügyvédi extra kabinettel nyitnia, midőn maga a főispán is sokszor úgy sebtében felkapaszkodik szellemi omnibuszára. A főispán, ki maga is vasbottal jár, a vassal bánó emberben bízik, ki nem egy szeget vert már a szabadelvűség vastuskójába, de még többet polgártársai fejébe. Ezt a gyenge vasembert egy napra sem nélkülözheti." I4

" Vagy: „Van sok úr, ki mindig, mint a hangya dolgozik, de porban marad: nincsen láttatja munkájának. Van aztán olyan Dániel is, ki soha életében nem dolgozott, és mégis, kezében a vas arannyá válik. Előbb lóváteszi az urat, aztán meg is vasalja, végre velük közös az asztala. Annyi a vagyona, hogy maga sem hinné, ha a telekkönyv a bizonyságot nem tenné..."

147 Gondy szövege, amellett hogy indiszkrét és csak a családot közelebbről ismerők számára érthető utalásokat tartalmaz, és egy függetlenségi lap hasábjain az „ellennézetűekkel" szemben kötelező harciassággal íródott, magában rejt valami leplezetlen haragot és irigységet is. Nem tudhatjuk, hogy ezt az ellenszenvet Jóna Dániel személyével vagy társadalmi osztályával, a debreceni „születési arisztokráciával" szemben táplálta-e