Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, polgárok

GONDY ÉS EGEY már nem tűnik a döntés ilyen egyértelműnek. Jóna Dániel, Gondy Károly apósa bizonyos szempontból kivételt jelentett hagyományos gazdálkodást, földművelést és terménykereskedelmet majd sertéshizlalási folytató családjában,

141 mert ő a gazdálkodás mellett lakatosmesterként kereste a kenyerét, bár talán több joggal nevezhető ő is földbirtokosnak, mint iparosnak. Iparosi rangját mindenesetre büszkén viselte, több iparkiállításon is indult termékeivel és nem egyről díjakkal tért haza: 1858-ban alapított műhelyében az 1885. évi országos kiállítás idején - ahol lakataiért nagy aranyéremmel tüntették ki - 9 munkással dolgoztatott, évi 6000 forintnyi tőkét mozgatva meg.

142 Mindemellett mindig kiállt az iparosok jogainak védelmében és képviseletében, s pártolta a helyi ipartestület megalakulását. Gyászjelentése 1905-ben a következőképpen foglalja össze érdemeit: „volt 48/49iki tüzér, az arany érdemkereszt tulajdonosa, Debrecen szab. kir. város bizottsági tagja, a Debreceni Kölcsönsegélyző egylet igazgatósági tagja, a régi Debrecen egyik tipikus alakja, ki hosszú évekig tevékeny szerepet vitt Debrecen életében..."

143 A Villám című élclap pedig, élénkebb ecsetvonásokkal, ilyennek festi le őt életében, akkor, amikor Gondy Károly apósának tisztét is betölthette, 1886-ban. „Városunk ez idő szerint legelső iparosa. Hajdan, az ipartörvény létrejötte előtt is az volt, mert a céhnek sohase volt igaz barátja. 1848-ban tüzér, későbben híres táncos és a nagyerdői lövölde első rangú céllövője, még a mai nap is szenvedélyes vadász. Régi idő óta városi képviselő, közelebbi időben a helybeli iparoskör szervezője és legelső elnöke volt. Az iparosoknak szószólója, ha kell szónoka és jó toasztírozója. Ünnepélyeken, estélyeken, gyűléseken nem győzi úgy szóval senki, mint ő. Városunk udvari műlakatosa idestova már 25 éve, minden nagyobb városi köz- és magánépületek az ő remek lakatos munkáját fennen hirdetik. (...) Hogy a debreceni ipartestületet meg nem alakíthatta, az nem rajta múlott, hanem múlt azokon is, kik a régi céhrendszernek most is buzgó apostolai. Mert a mi Dani bátyánk mindég a korral haladó férfiú volt. Szóval páratlan a maga nemében. Csak az a hibája van, hogy ellennézeteket nem könnyen tűr, éppen mint a kávéházi füstöt, de azért a Bikának mégis rendes látogatója. Tevékenyebb és szorgalmasabb iparbiztost nálánál nem ismerünk. Mintha csak tanfelügyelő volna, úgy megcensiálja néha a mesterembereket és tanoncaikat, akár csak a magáét, mert neki az az elve: többet tudjanak idővel a mostani tanoncok, mint a mesterek, mert hát arra a hazának szüksége van. Szóval nagy rendszerető, és mi ritkaság, az italok közt csakis a víznek barátja. Éppen ezért akarná a mértékletességi egyletet megalakítani, de tart tőle, hogy leszavazzák - ha nem hát azért a házánál igazi magyar vendégszerető módjára jő sexta-kerti vinkóval még az ellennézetűeket is megtraktálja. Ily jeles tulajdonok dacára, nem csoda, hogy iparostársai irigykednek rája..."

144