Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
Előszó - Gondy Károly (1836-1912)
a csizmadia volt a legügyesebb (...). Főképpen bátorsága dicsérendő, nagy dolog volt a forradalom lezajlása után nemzeti színt nyilvánosan vagy pláne cégéren látni. Kmethy István címtáblája nemzeti színben ragyogott. Labdáit azonban fekete-sárga bőrből készítette. Vajon miért? „Hadd üssék" - refrainirozta mindég a jó öreg, a midőn a kétgarasost érte a markába nyomtam." 5 " „Gyermekkoromban akadt Pesten a többiek között olyan ostoba háziúr, ki egyik bolond napján a házán az 1838. március 13-iki árvíz magasságát jelölő táblát magasabbra tétette, hogy a gyermekek karmolásaitól jobban megvédhesse. Én, mint egyike azon Rontó Páloknak, nevettem magamban a LIausherr ily furfangos ötletén, hogy éppen csak a tábla anyagát és nem a célját tartja szem előtt. Másnap gyönyörködve szemlélte a nyitott ablakában a háziúr, amint gebbezkednek a gyerekek egymás hátán a felmagasztalt tábla után kapkodva. (...) Ha jól emlékszem, szinte áprilisban történt, mert a bigézést épp akkor hagytuk félbe. (...) Sokat is viccelték az okos Hausherrt, hogy a víz az Újvilág utcában kivételesen csak az ő háza előtt volt egy öllel magasabb. Később aztán nem állta a sok vekszát - a táblát egészen eltávolította. Háziúr! Hát járja az ily ámítás és népbolondítás? Jöjjön le miközénk és imádkozzék a néppel azon örök, elhordhatatlan emléktábla előtt, amelyen az aranyba vésett kéz az 1848. március 15-ére mutat! Megengedni lehet, de végképp megbocsátani, elfelejteni az igaz honfiak ellen elkövetett merényletekért: soha! A történelmet nem GONDY ÉS EGEY lehet megcsonkítani, sem meghazudtolni!" 59 Abban a tanévben, amikor elhagyja a Piarista Gimnáziumot, Gondy Károly már másodéves a József Ipartanodában 60 ; vagyis legalább másfél évig két iskolát végzett egyszerre. így nem csoda, ha figyelme lankadt volt; s ez megmagyarázná a rengeteg hiányzást is. A mesterségválasztás, az iskolaváltás okait nem ismerve, csak lehetséges indokként merülhet fel Gondy Károly szeretete a művészetek, a rajzolás iránt. Többször említi, hogy művészettel gyermekkora óta foglalkozik, s egy ízben azt is elmeséli, hogy „sokat rajzoltam mások, többnyire idegenek emlékkönyvébe, kik a jobb kezemben nem annyira baráti jobbot, mint a jobb rajzolót becsülték. Hol lángoló szívet, hol hit-remény-szeretetet, hol egy tört oszlopot nefelejcsek és rózsákkal körítve festettem az aranyszélű lapokra". 61 A rajzolás mellett érdeklődését leginkább a természettudományok, a műszaki ismeretek, a technikai vívmányok kötötték le - az Ipartanoda pedig olyan iskola volt, ahol e két szenvedélyét egyszerre elégíthette ki. Az Ipartanoda az 1851/52-es tanévtől, mint az egyetem mérnöki intézetével egyesített technikai intézet kezdte meg működését. Korábban tehát, még ha akart sem járhatott volna ide Gondy. Tanulmányait még ő is a Ferencrendiek kertjében álló kis épületben kezdte meg, az iskola 1854 októberére telepedik át a budai várba, az Országház
