Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
Előszó - Gondy Károly (1836-1912)
csak nevelő iskolája miatt is valószínűnek kell tartanunk. „A piaristák gimnáziumi épületének a Városház-térre s Kötő-utcára szolgáló dúcos sarki termében hallgattuk (...) tanárunk intő szózatát, hogy hazamenet ne elegyedjünk az ablakaink alatt hullámzó sokaságba, mert politika nem gyermeknek való. Pedig, ha szavával csillapított is bennünket, saját megjelenése annál izgatóbban hatott reánk: sötét papi ruháján, épp a szíve fölött ragyogott a háromszínű magyar kokárda. És már óra letelte előtt zúdultunk is ki a térre" - olvashatjuk a Gondyval egyidős Porzó visszaemlékezéseiben március 15-e napjáról. 4 ' 1 A későbbiekről pedig: „Állni ugyan állt még a mi iskolánk, de már mi csak félgőzzel dolgoztunk. Mienk volt az utca, s a hol valami rezzenet, pezsdülés mutatkozott, oda rohantunk." 47 Ha Gondy nem is látta Petőfit és Táncsicsot személyesen, az események hatása alól nem vonhatta ki magát; az ostrom pedig közvetlen élménye volt: „Pest város bombáztatása alatt hány éjet virrasztottam át mint gyermek a fapincében! Mennyit remegtem, midőn a bombák égő üstökkel fejem felett elsurrantak, míg végül az utolsó éjjel a Kálvárián Jézus keresztfája alatt bevégezhettem kínszenvedésem stációit!" 48 „Ki sűrű erdő közepén, sűrű záporban és még sűrűbb mennykő hullatások között térden állva fohászkodott Istenéhez, megérti az égi hatalom e megrendítő szent szózatját. Engem kilenc éves koromban ért utol ily borzasztó istenítélet a budai hegyekben, és bennem [már akkor] megszilárdult a hit alapja." 4 " GONDY ÉS EGEY Később, az önkényuralom ideje alatt a Piarista Gimnázium épülete a filozófus, drámaíró Horváth Cyrill vezetésével, a diákokra is kihatóan, az ellenállás fészke lett, a németesítésre irányuló törvények és szabályozások negligálásával a magyar függetlenség, szellem és nyelv védelmezője: olyan korban, amikor a lelkes magyarság „egyazon jelentésű volt a szabadgondolkodással". 50 Az iskola vezetésének merész sakkhúzásai folytatódtak mindaddig, amíg Gondy e falak között tanult, s így ez a hely lett az, mely identitástudatát, eszmerendszerét, tartását egy életre meghatározta. Tanárai mind erőteljes magyaros szellemben nevelték diákjaikat: a bölcsészdoktor Baranyai Zsigmond csakúgy, mint a matematikát és természetismeretet tanító Barts Ferenc s a matematikai szakkifejezések magyarítását is elvégző latintanár, Sümeghi Pál. Kisdiákként latinórán azt skandálták: „Arno, amas, amat - szeretem a magyar hazát". 51 Somhegyi Ferenc előadásaiban, Porzó szerint, a „vitám et sanguinem" felajánlásával befejeződő tananyag ismertetése után „elsiratta a bécsújhelyi vértanúkat s pap létére is kételkedett benne, vajon a halotti szentség fölvétele megváltotta-e Lipót császár lelkét, ha csak az Istennek különös kegyelme nem." 52 Az irodalomoktatásban „csak a Bach-korszakban tértek rá a hazai remekírókra; de elég hézagosan, mert csak legrégibb magyar íróinkról szólott nekünk a professzor. Első helyen a latin classicusokkal a németek váltakoztak.