Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)

A fényképész szerepei - Mi, írók

GONDY ÉS ECEY mi debreceni halandók meg sem értünk. Úgy kell lenni, hogy Gondy úr 300 évvel megelőzte korát, s á la Shakespeare a késő utódok előtt hallhatatlanná tette magát. Ha Gondy úr arra a gondolatra jönne, hogy lefotografálná saját költői prózáit, akkor ezekhez a képekhez még Röntgen sugarakat kellene alkalmaznunk, hogy felfedezhessük bennök az eszmét" - szemlézi a lapokat egy reggel a Debreceni Reggeli Újsdg.

m) Gondy persze ezt a vádat is az előbbi alapon utasítja el: „Nagyon jól tudja ön is, (...) milyen az az írói viszketegség, melyet éppen csak tollkéssel lehet megvakarni. Vakarja vagy törölje egyenesen, ha nem tetszik azt, a mi önnek érthetetlen" - mérgeskedik, és a tréfát itt sem érti: „nem 300, de legkevesebb 23 évvel előbb megértettem a haladó korszellem intő szavát, [ígyj még egy pár megjegyzést kockáztatok, mert ahány ember, annyi a nézete".

481 Amikor azonban ezt írja, már biztos, hogy nem érti a korszellemet. A századvégen az újságírás mesterséggé, szakmává, élethivatássá lesz, a modern újságírás pedig együtt születik a modern irodalommal. Igaz, egy a századvégen megjelent ironikus hangú füzet, mely egyenként sorolja fel a debreceni írókat, ekkor még mindig nem tud egyetlen olyan nevet sem felmutatni, aki akár helyi szinten jelentőset alkotott volna, ennél fogva kénytelen megemlíteni még B. Etelkát is, aki „tárcákat szokott írni". Gondy Károly neve azonban nem került bele e füzetecskébe, még a „titánok" között sem szerepel, akik „nagyobbrészt azokból kerülnek ki, kik nemes lelkesedéssel, de gyakran kevés előkészültséggel támogatják a hírlapirodalmat".

482 A fényképész nem talált magának helyet az újságírók között sem, s az állatvédő egylet megalakulását sürgető, 1903 februárjában megjelent cikke után leteszi a tollat, nem ír többé. Gondy Károlynak írásaival kettős célja volt - illetve, az írásoknak kettős célt kellett volna teljesíteni: egy kimondott, és egy másik, sokkal fontosabb, ám be nem vallott célt. A nyíltan hangoztatott és deklarált cél, hogy a közjót szolgálja - de legalábbis a cívis javát. Ezt a feladatot azonban csak kettős mérce használatával tudta teljesíteni: ha írt, el kellett felejtenie, hogy a cívis java nem minden esetben szolgálná a sajátját: ez a teljesíteni nem tudott elvárás azonban gyakran keverte önmagával ellentmondásba, merthogy, mint írtuk, későn jutott eszébe e szereptől való távolodásának kinyilvánítása, annak érzékeltetése, hogy ő csak szócső, és pártfogó, nem azonosulásra vágyik, hogy lennének itt más szereplehetőségek is, amelyek éppen úgy megfelelnének neki. Ez a kettősség zavarja meg írásai nyelvét is, mert eldöntetlen, hogy melyik szerepváltozat kapjon nagyobb hangsúlyt - s ezzel teljesen összezavarja olvasóját is. Gondy végig nem tudott hangsúlybeli különbséget tenni vágyai között: egyszerre vágyott a cívistársadalom anonim, személytelen, teljesen asszimilálódott tagja lenni, és egyszerre