Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, írók
I4O GONDY ÉS ECEY illetve teljes Shakespeare, Molière, Dante, Boccaccio-életművekkel, olykor több nyelven és több kiadásban. Érdekes például, hogy Shakespeare és Byron németül, Rousseau angolul, Heine franciául volt meg a könyvtárban. Mindez kiegészült néhány alkalmi regényvásárlással: Cervantes, Zola, Sue, Hugo, Balzac, Sterne, Scott, Tolsztoj stb. egy-egy vagy néhány művével; csak Dumas van túlreprezentálva tíz regényével és a kor népszerű lektűr szerzője, Marryat kapitány 11 kötet tengeri kalandregényével. A klasszikus irodalom mellett szép számmal állt a polcokon a felvilágosodás ponyvája is. 454 Megjelenési dátumaikat tekintve, azt gondolhatnánk, könyvtárának ez a klasszikusnak nevezhető szépirodalmi része örökségként szállt rá, hiszen jórészt 183040-50-es évekbeli kiadások, s nem is zárhatjuk ki teljesen ennek a lehetőségét, de tudnunk kell hogy Gondy Károly saját bevallása szerint, szorgalmas látogatója volt az antikváriumoknak és a hagyatéki árveréseknek, sőt a lomtalanításoknak, (évek hosszú kutatómunkájával sem sikerül például egy Talmudot felhajtania), ahol sok korábbi kiadású könyvet megvásárolhatott. 45S Személyes érdeklődését mutatja az is, hogy például a 12 kötetes Börne 1862-es, Heine 9 kötetnyi Reisebilder-e 1867-es kiadású, 74-ből származik Goethe Faustja: mindenképpen saját beszerzésnek kell tehát tekintenünk; s hogy e művek szorgalmas és figyelmes olvasója és jegyzetelője is volt, azt idézetektől hemzsegő írásai támasztják alá. Az alkalmi, esetleges könyvvásárlásokra utalhat a könyvtár szedett-vedettsége is, a töredékes sorozatok, második kötetek, a következetlenül és rendezetlenül összeálló életművek, azonos művek több kiadása, de még az egy csomóban (talán kedvezménnyel) vásárolt könyvek is. Jó példa erre Rousseau, akit nyilvánvalóan különösen szeretett, többször idéz is, mégsem volt tőle teljes életműsorozata; az öt, nevével megjelölt mű a legkülönbözőbb korú, minőségű és teljességű kiadásokat jelentette. Mindez nem a tudatos gyűjtő, csak a gyűjtögető képét mutatja. Amikor Gondy könyvet vásárolt, nyilvánvalóan nem volt elsődleges szempontja a könyv magyar nyelvűsége, hiszen a megértés nem jelentett számára gondot: „hat nyelvet kultivált", de még annyit szeretett volna; 45 ' 1 s a dualizmus korának könyvárusai általában is előnyben részesítették a német nyelvet: 457 sokkal könnyebb volt hát így beszerezni egy keresett, pláne egy véletlenül talált művet. Ugyanakkor, a debreceni, kiadóként és könyvkereskedőként is működő Telegdi K. Lajos kölcsönkönyvtára német és francia nyelvű könyveinek 1860-as jegyzéke 458 (amely jellege révén többségében szórakoztató irodalmat, regényeket sorol) nem tartalmaz szinte semmi olyasmit, ami Gondy magánkönyvtárában is szerepelne: úgy tűnik, az irodalom több volt számára puszta szórakozásnál; nemhogy ponyvát, Paul de Kockot vagy Ponson du Terrailt nem vitt haza, (hogy könyvtárba járt-e, azt nem tudhatjuk), de a re-
