Szabó Anna Viola: Gondy és Egey fészképészeti műintézete Debrecenben (A Magyar Fotográfia Forrásai 5. Debrecen, 2008)
A fényképész szerepei - Mi, írók
GONDY ÉS ECEY tud az idő rövidsége miatt kellőleg adjusztálni, szoktam retuchírozni, esetleg kipingálni, tehát kérem, szakomba vág." 437 Gondy ezzel a módszerrel nincsen rákényszerítve saját véleménye kimondására, mégis, neve állandóan forog, beszél ugyan, de csak arról, amiről lapjában mindenki más. Sokszor azonban annyira túlhajtja a várost foglalkoztató események függetlenségi eszmevilágnak való megfeleltetését, vagy ezek számonkérését rajtuk, hogy a túlságos radikalizmustól, vagy a pontatlan fogalmazás félreérthetőségétől megijedt szerkesztőség kénytelen elhatárolódni: „Talán mondanunk sem kell, hogy e cikknek sokszor nagyon is különös állásfoglalásai t. munkatársunknak tisztán egyéni nézeteit képviselik." 438 Gondy missziós tevékenységnek állítja be újságírói működését, s olyan semleges és pártatlan megfigyelőként aposztrofálja saját magát, aki friss szemmel, kívülről és világosan látja az események valóságos menetét, és ezért képes rá, hogy rámutasson az anomáliákra, az elhajlásokra és túlburjánzásokra, egyszóval: a visszatérésre a régi jó világhoz, mert „szebb volt a múltja Debrecennek". 43 '' Gondy úgy gondolja, az írásnak, az „irka-firkának egyéb célja sem haszna, mint az igazság kiderítése", aki ír, „az gondolkozik, hogy más is gondolkozzék". 440 Az. igazság kiderítését, feltárását és bemutatását pedig, mindenki más helyett, személyes kötelességének tartja, „nem kérek érte ezreket, sem arany érmeket, lelkem vágyik reá... hadd teljék kedve." 441 A millenniumi kiállításon például „tanulmányaimat főkép városunk érdekében tettem. Nem mulatni jártam fent, de kötelességemnek tekintem referálni mindenről, és különösen beszámoljak Debrecen város lakosságának, melynek igazi otthonomat köszönhetem. Ellentétben azokkal, kik minduntalan a város költségén mulatni járnak, és semmit nem tesznek". „(írásaimban) adom vissza azt, amit a város sok arra hivatott hivatalnoka »debreceni szemmel« nem lát, de világi szemmel látnia kellene"."Bár volna némi haszna jegyzeteimnek, és foganatja megmérlegelt soraimnak!" 442 Gondynak ezeket a túljátszott szerepéből eredő elhivatott megnyilatkozásait olvasva kételkedhetünk azok őszinteségében, de úgy is értelmezhetjük, hogy egyszerűen az önmagára büszke, független polgár mentalitása íratta le vele e sorokat, miután úgy gondolta, neki éppen annyi joga van rá, mint akárki másnak, hogy véleményét megossza a világgal. „Nézetem szerint minden foglalkozás, ha nem is fakultatíve, összefér. Kivetendő csupán a pecér, a kuppler, meg a hóhér. Pl. ha képíró vagyok, miért ne lehetnék én cikkíró is, ha van hozzá vénám és gyönyörűségem benne - aminthogy van?" - „Igaz, az írás nem kenyerem, de mert hát van kenyerem, szabad nekem írnom is, nem rövidítek meg vele senkit. Az írásban csak a »hazugsagot« tartom bűnnek, és hogy miképpen írok, arról csak Istennek vagyok felelős". 443 Gondy Károly teljesen függetlennek
