Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

szokása szerint latin vagy latin-francia, esetleg latin-magyar Bibliájuk is volt. Adatok híján csak feltételezni lehet, hogy a magyar nyelvű vagy kétnyelvű Bibliát esetleg éppen Haynald Lajos érsektől kaphatták, akár nászajándékként, hiszen ez megfelelt az európai szokásoknak. Nászútjuk során tett kalocsai látogatásuk erre is kiváló alkalom lehetett. Ugyanakkor azt is joggal feltételezhetjük, hogy Renan is segítségére sietett. Ha azonban Munkácsy csak francia nyelven olvasta volna a Bibliát, akkor legfeljebb csak a latin Consummatum est címig jutott volna el, és ennek magyar megfelelőjét nem használta volna. Ha csak idegen nyelven ismerte volna a kifejezést, önmagától nehezen találta volna el a szó megfelelő fordítását, a 'beteljesedett' igealakot. Az is bizonyos, hogy Munkácsy párizsi házában magyar protestánsok is szép számmal megfordultak, tehát tudomása lehetett Munkácsynak a fordításbeli különbségről is. Ha ez így van, akkor tudatos választásnak kell tekintenünk a Beteljesesedett címet. A 'beteljesedett' és a elvégeztetett' igealakok között a különbség azonban korántsem pusztán nyelvi, fordítási probléma, sokkal inkább tartalmi, teológiai természetű kérdés. A két ige jelentése között lényeges szemléleti különbséget érzünk. A tartalmi különbség mélyén krisztológiai probléma húzódik. Ha csupán embernek tekintjük a kereszten függő, haldokló Jézust, akkor egy koncepciós perben elítélt ártatlan ember életének utolsó, embertelen perceit látjuk a képen, aki a bűnözők sorába feszítve rövidesen bevégzi dicstelen földi pályáját. Akár emberi természetével is képes elvégezni küldetését. 91 »I Pedig a mi betegségeinket ö viselte, és a mi fájdalmainkat ö hordozta; mi mégis megvetettnek tekintettük, Istentől sújtottnak és megalázottnak. De öt a mi vétkeinkért szúrták át, a mi bűneinkért törték össze; a mi békességünkért érte fenyítés, és az ö sebe által gyógyultunk meg. Mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, mindenki a maga útjára tért; és az Űr őrá rakta mindnyájunk bűnét. Megkínozták, és ő alázatos volt, nem nyitotta ki száját; mint a bárány, melyet leölésre visznek, s mintájuk, mely nyírói előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Sanyargatás és ítélet után vitték el; és sorsával ki törődik? Mert kivetették az élők földjéből, népem vétke miatt sújtották halálra. Istentelenek között adtak sírt neki, és gazdag mellett, amikor meghalt, bár nem követett el erőszakot, és nem volt álnokság a szájában. De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje a szenvedéssel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Űr tetszése az ő keze által teljesül. »