Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus kereszthalála

Halálra adta életét, a bűnösök közé számították, sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár. " (Iz,53,3-12) A 22. zsoltár szövegében (86. old.) piros színnel megkülönböztetett részek egyértelműen beteljesednek a szenvedéstörténet evangéliumokban leírt mozzanataiban. Az elvégeztetett' igealak — így, szenvedő módban - azt sejteti, hogy a cselekvő személy háttérben marad, csak mint kiválasztott eszköz járul hozzá az isteni terv megvalósuláshoz. Munkácsy ösztönös teológiai és nyelvi érzékével megsejtette, hogy a 'beteljesedett' gazdagabb értelmű kifejezés, mint az elvégeztetett'. A beteljesedésben a cselekvő és szenvedő mozzanat együtt, „egylényegűen" van jelen. Jézusnak nem csupán elvégezni, végrehajtani kellett egy kiszabott feladatot, hanem úgy kellett ezt megtennie, hogy saját akaratával vállalja a részvételt az isteni műben, azaz beváltsa az isteni ígéreteket, megvalósítsa az ószövetségi jövendöléseket, teljessé tegye a mózesi törvényt. Különösen azért fontos ez a gazdag jelentéstartalom, mert teológiai értelemben is önálló személyiségtől várta a zsidóság mindennek a megvalósítóját, a Messiást. Mindez együtt tehát már a messiási ígéret teljesülését is jelenti. A 'beteljesedett' kijelentés sokkal érzékletesebben fejezi ki mindezt, mint az 'elvégeztetett' formula. Ha a kereszten a Próféták és az írások, sőt a Törvény beteljesítőjét, a kereszthalálig engedelmes Fiút látjuk, aki mint bűnbak, magára veszi a világ bűneit, vagy ahogy Pál apostol mondja, a múlt és jövő „adóslevelét" szögezteti testével a fára, akkor a Megváltót, a Messiást látjuk. O az, akit fogantatásakor az angyal a Magasságbeli Fiának nevezett, és utalása nyomán akár Melkizedek Istenére, a Magasságbeli Fölségre is gondolhatunk, hiszen a megváltás nem csupán az ószövetségi választott népé, hanem ez már egy új, minden népre kiter-