Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

A Déri Múzeum Munkácsy-terme

A Déri Múzeum Munkácsy-terme Múzeumi előadásaim során megfigyelhettem, hogy — bár a látogatók világnézeti viszonyulása ezekhez a festményekhez igen eltérő —, mégis a terem áhítatot sugalló hangulata alól senki sem vonhatja ki magát. A hatás meghatározó tartalmi eleme a három falfelületet betöltő trilógia, de a terem aránya, architektúrája, a képek elhelyezése és megvilágítása, sőt még a klíma is hozzájárul a minden belépőt lenyűgöző hatáshoz. Amit már a képek születésekor, egyenkénti, első bemutatásakor észleltek, jó száz év után magam is tapasztaltam: a látogatók többsége ösztönös viselkedésével is reagál a művek szakralitására, amely az egész kiállító teret áthatja. Az első bemutatókon tudatosan alkalmazták a szakrális hatáselemeket. A témához illő nemes térben az installáció, a drapériák, a szcenikai elemek és egyéb eszközök jól szolgálták és irányították a bemutatott műnek a befogadóra gyakorolt hatását. Azáltal, hogy a kiállító tér szakrális atmoszférája magába fogadta a szemlélőt, egyúttal megnyerte az érzelmi és esztétikai azonosulásnak a művészi mondanivalóval. Olyannyira, hogy Párizsban karikatúrák jelentek meg a képek „ájtatos" fogadtatásáról. ENTREE „Kari Sedelmeyer értett a hatás eléréséhez és fokozásához. A New York Herald tudósítójától és egy svéd lapból megtudjuk, hogy a képet sötét kamrában mutatták be, amelyet misztikus módon elrendezett bársonydrapériával vontak be. Ennek egyik végén nehéz függönyökkel díszített alkóv, fülke nyílt, amit művészien világítottak meg felülről. Ennek hatására a figurák bámulatosan plasztikusan álltak a néző előtt, aki azt érezhette, hogy élettel, mozgással van a jelenet telítve." (Kürti-Hapák 1993.)