Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

Jézus pere

Az eddig elmondottak alapján joggal feltételezhetjük, hogy Munkácsy az idősíkok és esemény-mozzanatok egymásra úsztatásával és a kompozíció szimbólumokban gazdag fókuszolásával olyan asszociációkat ébreszt és kapcsol össze, melyekkel hihetővé teszi, hogy a történet középpontjában álló ártatlan ember az Isten engedelmes Fia, hibátlan húsvéti Bárány, és az új Főpap, akit az ábrázolt pillanatban is bűnök sokasága vesz körül. Nemcsak azok a bűnösök szorulnak rá a megváltásra, akik a képen láthatók, hanem azok is, akiket Munkácsy a nyitott térbe meghív. A cselekmény folyamatába belépnek a festmény mindenkori szemlélői is. Akik így körülveszik Jézust, a főpapok, az írástudók, Pilátus, s mind akik ellene vannak vagy kívülről szemlélik, megerősítik őt küldetésében. A királyságára és küldetésére vonatkozó pilátusi kérdésekre méltán válaszol tehát az isteni önkinyilatkoztatás létteljességet kifejező formulájával: „Ani hu", azaz: én vagyok... A festmény címével, kompozíciójával és a színek szimbolikájával Munkácsy állást foglal az isteni és emberi természettel bíró Krisztus mellett, aki az Isten Fiaként jelenti ki önmagát. Mit is hallunk? Az említett asszociációs lánc és az időbeni események összevonása az oka annak is, hogy a Krisztus Pilátus előtt c. jelenetnek a helyszínét egyik evangélium leírásával sem tudjuk pontosan azonosítani. Az evangéliumok szerint Pilátus többször is kihallgatja Jézust, és csak az ítélet kihirdetésekor foglalja el a trónját. A kép azonban részben azt a jelenetet állítja elénk, amikor „Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. " (Róm 5,18)