Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

A Krisztus-trilógia keletkezéstörténete

Munkácsy Mihály: Haynald Lajos (1884) Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy Mihály: Liszt Ferenc (1886) Magyar Nemzeti Galéria majd az új század elején szinte egymásra torlódnak. Az ízlésirányok egyik karakteres vonulatába tartozik a historizmus, amelynek Munkácsy is kiemelkedő alakjává vált a 70-es évek végére (Milton, 1878). A trilógián is látható nyomot hagyott a historizmusnak a keleti kultúra iránti vonzalma. Különösen az épületek és a viseletek hangsúlyos formái mutatják az orientalizáló historizmus hatását. De szinte azonnal megjelentek a historizmussal szembeni törekvések is, amelyek a heroikus emelkedettség helyett a hétköznapi realitások ábrázolását tekintik céljuknak. Talán éppen a historizmus ellenhatásának tekinthetjük a naturalizmust. A tematika terén igen nagy a változatosság. A korábban elképzelhetetlen témák is helyet követeltek maguknak a képzőművészetben. A rút — mint esztétikai kategória - kitört a tabuk rezervátumából és helyet követelt magának a művészeti ágak mindegyikében. De az olyan klasszikus témák, mint a bibliai történetek és Jézus alakja, szintén megjelennek naturalista képeken is, ahogy pl. Munkácsy egyik híres tanítványa, Max Liebermann: A tizenkét éves Jézus a templomban című, még „szelíd" naturalista festményén (1879). A Krisztus-trilógia szempontjából említésre érdemes a néhány évvel korábban keletkezett és nagy vitát kiváltó festmény, Eduard von Gebhardt: Krisztus a kereszten c. műve, amely a lélektani realizmus „naturalizmusával" jelenítette meg a haldokló Jézust. A realizmus mellett tehát a naturalizmus is mutatkozik, sőt, a historizmust és nemzeti romantikát, de még a naturalizmust is, a szecesszió kezdi fellazítani és visszájára fordítani.