Várhelyi Ilona: Bibliával Munkácsy Krisztus-trilógiája előtt (Debrecen, 2009)

A Krisztus-trilógia keletkezéstörténete

de 1870-ben visszanyerte, hiszen a sémi nyelvek történeti-összehasonlftó vizsgálatával nemzetközi tekintélyt szerzett. A Jézus élete egy hétkötetes, a kereszténység történetét feldolgozó művének [Histoire des origines du christianisme) első része volt. Egyéb tudományos munkáiban is a pozitivizmust képviselte. Korának egyik legnagyobb tudású történésze és filológusa volt, aki életének utolsó szakaszában inkább már szépirodalmi műveket írt. Jézus-könyvében, amely korának legolvasottabb műve volt, követte Strauss módszerét. Felfogása szerint a Jézus-eseményt ugyanolyan tudományos-történeti módszerekkel kell kutatni, mint bármely más történelmi tényt. Jézus alakját a történelmi realitásokba ágyazva, emberi, pszichológiai közelítésben mutatja be. A Katolikus Egyház ebben Jézus istenségének tagadását látta. A MTA már 1859-ben tiszteleti tagjává választotta. (A francia akadémiának csak 1879-ben lett tagja.) A könyv nagy hatást fejtett ki a párizsi értelmiség körében, így Tolsztoj, Munkácsy, sőt majd még Ady és Ambrus Zoltán is sokat merített belőle. (Vö. Világirodalmi Lexikon 11. k. 575-576. old.) népszerű munkája vált a közbeszéd tárgyává. Amint Tolsztoj Anna Kareninájának egyik jelenetében, Mihajlov festő művé- \| 18 vei kapcsolatban, úgy Munkácsy párizsi művésztársaságában is fel-fellángolt az ősi vita Jézus isteni és emberi természetének értelmezéséről, s mindinkább az emberi oldal vált hangsúlyossá, s háttérbe szorult Jézus halálának áldozat-jellege és megváltó ereje. Renan és Munkácsy személyesen ismerték egymást. A korabeli források szerint Renan többször megfordult Munkácsyék palotájában, ahol péntek esténként nagy társaság gyűlt össze. Renan szinte szellemi fiának tekintette a magyar festőt, és Krisztus-ábrázolásait teljesen magáénak érezte. Valószínűleg tanácsaival segítette is a képek korhű miliőjének megteremtését. A vallási és valláspolitikai kérdések élénken foglalkoztatták a párizsi értelmiséget. A történelmi francia-német ellentét vallási téren is megmutatkozott, de az állam és az egyház szétválasztásának ellentmondásai is bőven adtak alkalmat a vitákra. Az olaszországi egységesülési törekvések eredményessége a pápai hatalom meggyengülését jelentette. Az 1869/70. évi I. vatikáni zsinat világossá tette, hogy a katolikus egyházon belül is feszültségek vannak a liberális és a konzervatív (kuriális) centralista irányzatok között. Renan könyvének sikerét csak növelte az, hogy az egyház hivatalosan tilalom alá helyezte, másfelől a politikai hangulat és antiklerikális korszellem kedvezett egy olyan Jézus-képnek, amely szerint az a szuverén